"...ezen a találkozón kiléptem a vízre!"
Péter testvérünktől kaptuk ezt a nagyszerű beszámolót és tanúságtételt az ide Szeretet Földje Találkozóról. Köszönjük!
"Szeretet Földje Találkozó! Csodálatos volt ismét útnak indulni,engedelmeskedni Isten hívó szavának - reménnyel, hittel, bizalommal - hiszen Isten mindig kegyelmeket készít el számunkra ott, hol Testvérek jönnek össze - Fia - Jézus Nevében.
Ajándékba kaptunk egy nagyszerű, Szentlélekkel telt dicsőítő csapatot - a Te Deum együttest, akik szolgálatukkal segítették kissé elfáradt lelkemet, szívemet Istenhez emelni. Hálás vagyok,hogy Isten Őket hívta meg e találkozóra a zenei szolgálatra. Nagyszerű énekeket helyezett a szívükre a Lélek. Tudtak eszközök lenni Isten kezében - megérintett a kisugárzásuk,az odaszánt,tiszta imádatuk, amit bemutattak Isten felé.
Külön csodálat töltött el,hogy az összejött Testvérek egységben tudtak lenni a dicsőítésben, az imádatban, a hódolatban, érezni (is) lehetett,hogy nem azért jöttünk össze, hogy részt vegyünk egy jó programon, és akkor majd verhetjük a mellünket - mi szerint itt is voltunk,hanem valóban szívből voltunk itt, közös ügynek tekintve magának a találkozónak a témáját is - a missziót.
Örömmel és mély érdeklődéssel hallgattam Hankovszky Béla atya előadását. Már az megérintett, hogy nem egy tudálékos, cafrangokkal büszkélkedő, mellkihúzós ember állt ki előadni, tanítani, hanem egy egyszerű öltözetű, alázatos szívű pap, akinek szívügye a misszió,a lelkek mentése, és nem a külsőségek irányítják napi szolgálatát. Régebben elmondható volt magamról, hogy végtelenül sarkosan, dogmatikusan gondolkodtam a hitről, a másik megtérítéséről..stb. Ez a színvonalas előadás is megerősített abban,hogy a misszióban nem ezek a fontos dolgok - illetve mindent a megfelelő helyen kell kezelni, és nem szabad a fürdővízzel kiönteni a gyereket is.
Amit külön köszönök Béla atyának - a szentgyónás lehetősége. Ritkán találkozom (pedig mennyire nagy szükségünk lenne erre) olyan pappal a gyóntatószékben, akinek nem csupán egy eset vagyok a sok közül, egy tárgy a futószallagon, hanem Isten gyermekeként fogad, kezel, és a dolgok mögé is néz, nem pedig egy sablonos - bocsánat a szóért - dumával intéz el. Ő tudott meghallgatni, érdekelte mindaz, ami bennem van, és nem egy lekezelő, ostorozó ítélkezést zúdított rám... Két dolog még,a mi nagyon megérintett: Az elégtétel... tudott ráérezni a bennem lévő küzdelmekre, átérezte azt, és ennek fényében nem egy 5 Miatyánk, 5 Üdvözlégy - ismét csak bocsánat - sablonnal intézett el. Olyanra ösztönzött, olyan elégtételre, melyben ott van maga a misszió is... Kis Szent Teréz szellemében - kis dolgokat felajánlani más valakiért... Olyan öröm töltött el, hogy az leírhatatlan. A másik, mely szintén maga volt a meglepetés, hogy kijövet a gyóntatatószékből - ő maga is jött már ki, és odajött, kezet fogott velem, és érezni lehetett, hogy ez szívből jött, sugározva az Isten szeretetét! Köszönöm Neked Béla Atya!
Számomra e találkozó a saját kis misszióm folytatására is erőt, bátorságot adott. Megerősített abban, hogy, amint Kis Szent Teréz a kis dolgokban látta meg a szeretet tetteinek lehetőségét, úgy tegyek hasonlóan magam is. Építsek, ahogyan elhangzott az értem mondott közbenjáró imában Sipos Gyula részéről. Próféciaként kezelem azon kijelentést, hogy az én életemben az a szeretet, aminek megélésére meghívást kaptam - mindig ott lesz a szenvedés. Szenvedni attól, ha elutasítanak, szenvedni attól, hogy földi szemmel kihasználnak, visszaélnek azzal a szeretettel, amit adok egy-egy rámbízott embernek. Szenvedni attól, hogy valaki csak átjáróháznak tekint,s zenvedni attól, hogy valakinek egyszer kellesz, majd eldob, mint megúnt játékszert, majd ismét jön, élvezi egy darabig a szolgálatodat, aztán ismét eldob. Nehéz volt ezt elfogadni, mert ki az, aki ne hadakozna Istennel ezek ellen? Bevállalom, én igen, hadakoztam, perlekedtem - és így van ez rendjén, mert tudtam, hogy Istenre mindent, de mindent rázúdíthatok... és Vele őszintén lehet "bírkózni"...emlékszem, amikor kifakadtam, hogy Atyám, Édesapám -, miért adtad nekem ezt és ezt a gyermekedet az utamba? Miért? Hogy átgázoljon rajtam? Hogy kihasználjon? Hogy újra és újra szenvedjen a lelkem? S akkor azt mondtam Istennek, hogy itt van ez a gyermek, akit rám bíztál, nem tudok vele mit kezdeni ,a Tied, vidd, jó szórakozást hozzá.
Ezen a találkozón, mely hírdeti, hogy milyen jó lenne, ha Magyarország a Szeretet Földje lenne,é rtettem meg, hogy nem csak beszélni kell róla, hanem tenni is érte. S lelki szemeimmel látom, hogy ha nem csak elvárásaink,v ágyaink lennének ezzel kapcsolatban, hanem oda tudnánk tenni mi is a magunk kis önzetlen részünket, akkor ez az Ország már rég virágozna, rózsaeső lenne a benne élők számára. Ha csak egy kicsit is kitartanánk a kis dolgokban, egy kicsit jobban szeretnénk azokat, akiket Isten helyezett a szívünkre, és értük kis dolgokat ajánlanánk fel, akkor nem lenne itt semmi probléma.
Isten arra hív minket, hogy lépjünk ki a vízre. Bátran! Ő a többit hozzáadja!
Igen, ezen a találkozón kiléptem a vízre! Már nem perlekedek, hogy Istenem, akit, akiket rám bíztál, azokkal én nem tudok mit kezdeni. De, tudok! Nem birtokolni akarom őt, őket, hanem szeretni. Nem megváltoztatni, azt csak a Szentlélek tudja...., hanem értük élni, kis dolgokat cselekedni - érte, értük - oda tenni őket Jézus lábához... és örömmel szenvedni értük, mert a végső cél nem az, hogy bármit is visszakapjak tőle, tőlük, hanem az,h ogy megismerjenek Édesapám Téged, az egyedüli Igaz Istent, és Akit Te küldtél, Jézus Krisztust, s egykor üdvösségre juthassanak,s majd együtt imádhassunk Téged az igazi Szeretet Földjén, az égi hazában. "
D. Z. Péter
