"Menjetek be kapuin hálaadással"
2015. május 10-én dicsőítésre, gyógyító délutánra és szentmisére gyűltünk össze a Biatorbágyi Szent Anna templomban. Felemelő, megnyugtató és bátorító volt a Szentlelket hagyni, hogy énekeinken, imáinkon keresztül a Mindenhatóhoz vezessen bennünket.
Kántorunk gitáros kíséretével Isten felé emeltük kezeinket, Isten felé fordítottam arcomat, hagytam, hogy fényében tisztuljak, és éreztem, hogy az Ő tetszésére is van imádásom. De elsősorban azt a jóságot éreztem és köszöntem, amivel Isten fogadott engem, tékozló fiát visszatérni.
Az Isten hív és vár engem. Vár engem, hogy visszaadjam mindazt, ami vagyok, az egész életemet, örömeimet, fájdalmaimat. Isten kéri tőlem küszködésemet, kudarcaimat, hogy magához ölelve begyógyítsa és megtöltse azokat reménnyel. Kiüresített énemet odaajándékozva Neki megtölti a legnagyobb kinccsel, Önmagával, hogy az élő Isten képmása lehessek.
A Szentlélek nem egy elérhetetlen és megérthetetlen idea. A Szentlélek ott él minden megbérmálkozott ember belsejében. Arra vár, hogy elkezdjük dicsőíteni Teremtőnket, az Atyát. Arra vár, hogy mi, akik „gyöngeségünkben… még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkozni” (Róm 8, 26), közeledjünk irgalmas Istenünkhöz, és a „Lélek… maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal” (Róm 8, 26). Engednem kell a Lelket megszólalni bennem, mert mindaz, ami vagyok, életem minden perce mennyei ajándék, amelyet megköszönni mennyei Atyámnak oly jól esik. A családom, barátaim, lelki társaim, boldogságom – dicsőítem az Urat értük. De dicsőítem Őt a reményvesztettségemért, hitetlenségeimért, keserűségemért is – Ő elveszi és reményt ad helyettük.
Életemben oly sok már a feleslegesség… pedig csak egy szükséges, Uramat dicsérni szívvel és szájjal, mert nincs más Isten, csak Ő, életem ura. Jó Istent imádni az Oltáriszentségben, de jó énekekkel dicsőíteni és engedni, hogy betöltsön, átformáljon teljesen a maga tetszésére.
A Szentlélek köztünk volt, munkálkodott lelkünkben, imádó szavakat adott dadogó szánkra, hálát és reményt töltött kő-szívünkbe… keressük, dicsérjük, áldjuk az Urat most és örökké, mert ő hív engem is és téged is. Lépjünk be kapuin hálaadással!
Polgár Péter
