Lelki gyógyulás és szabadulás, testi jellel

Kategória: Tanúságtételek, beszámolók Megjelent: 2014. június 18. szerda

"Eddigi életemben jónéhány megpróbáltatás volt (igazán nagyok), amikkel Isten szeretete megtanított a keresztet átölelve hordozni. A kereszt elleni kezdeti tiltakozás után előbb-utóbb át tudtam karolni, ami felemelt és a magasba lendített. Amikor elmentem Sipos Gyula gyógyító lelkigyakorlatára (Szolnokon) már jó ideje a csüggedés és szinte a reménytelenség lelkiállapotában voltam. A reményt ilyen hosszú időre még sohasem veszítettem el. Hiába imádkoztam, nem történt semmi, nem sikerült semmi amit elterveztem, sőt mintha egyre távolabb kerültem volna mindentől is mindenkitől.

Sokféle próbálkozást tettem, amivel úgy gondoltam, hogy újra közelebb kerülök Istenhez. A tudatommal tudtam, hogy Isten szeret, de egyáltalán nem érzékeltem. Mintha Isten szeretetének a lángja kialudt volna a szívemben.

Ültem és kívülállóként hallgattam az előadását, imáit. Valójában nem tudtam jelen lenni, de nagyon szerettem volna. Volt néhány gondolatom, hogy miben szeretnék gyógyulni (Istennel és néhány emberrel való kapcsolatomban), de a reménytelenség ereje nagyobb volt.

A szentmisén részt vettem, de beteg családtagjaimért, barátaimért imádkoztam. Abban bíztam, ha rajtam most nem akar, legalább nekik segítsen, hiszen olyan fizikai betegségben szenvednek, amiket csak Ő tud meggyógyítani. Valójában nem hittem a gyógyulásukban, amit őszintén meg is vallottam magamban: "Így tudok most imádkozni Uram, bocsáss meg!" Emiatt nagy lelki fájdalom töltött el - majd átjárt Jézus megbocsátó, gyógyító szeretete!

Észre vettem, hogy az évek óta zsibbadt egyik lábujjam (ami különösebben soha nem zavart) zsibbadása elmúlt. Nem akartam elhinni. Mozgattam - nincs elzsibbadva. Jó párszor megismételtem, próbálgattam, nagyon viccesnek találtam! Mosolyogtam, legszívesebben azonnal elmondtam volna valakinek - teljesen felszabadultam!

Először azt kérdeztem: Jézusom! Vicelsz velem?

KÖSZÖNÖM, HOGY MEGMUTATTAD MAGAD, de miért ezt az apróságot adtad?

Tényleg nincs elzsibbadva azóta sem... de tudom, nem is ez a fontos, hanem az, hogy ezzel  ÚJRA HITET ÉS REMÉNYT KAPTAM.

S.A. (Szolnok)"

You have no rights to post comments