Krisztus csodái köztünk - beszámoló és tanúságtétel
"Február végén Krisztus csodái köztünk címmel lelkigyakorlatot tartott Sipos Gyula testvérünk, a három napos lelkigyakorlat színhelye a kunszentmártoni Karmelita Rendház volt, ahová az ország különböző tájairól jöttek résztvevők. A törökbálinti közösséget is képviseltük néhányan.
Várakozással készültem a lelkigyakorlatra, mert nagy szükségünk van Krisztus csodáira köztünk. Jézus ezt mondja: „Nálam nélkül semmit sem tehettek”, mi azonban gyakran próbálunk nélküle tenni valami jót és csodálkozunk, hogy milyen kicsi eredménnyel sikerül ez. Az ember óvatoskodik, méricskél, ugyanakkor keresi a megoldást, az áttörést. Már volt egy sejtésem, hogy mit is kéne tenni. Ez a lelkigyakorlat pedig erről szólt.
„Ne csak Jézussal éljünk, hanem Jézusért éljünk” - ismételte többször is Gyula az előadásában. Lépjünk ki önmagunkból, a világból és lépjünk be Isten világába a hit által. A lelkigyakorlat megerősített abban, hogy nem lehet félig szeretni. Szeretni, hinni csak teljes szívvel érdemes. Imádkoznunk kell hitünk növekedéséért, Istenbe vetett bizalmunk erősödéséért. Az Ő kegyelméből és a mi törekvéseinkből megvalósulhat, hogy valóban Jézusért éljünk. Nem elégszik meg azzal, ha hétfői, keddi, vasárnapi keresztény vagyok. Azt akarja, hogy életem minden napját adjam neki, vagyis megtérésre hív. Az iránta való teljes bizalomra hív.
Ezek a gondolatok a nagyböjti időszakban önvizsgálatra késztetnek. Vajon akarom, merem ezt vállalni? Nem sok ez? De Isten sürget minket.
Az előadás Józsué könyvéből vett idézettel kezdődött: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz köztetek”. Ez már válasz is az előbb feltett kérdésre. Nincs sok idő, nem pazarolhatjuk el napjainkat. Az előadásból az is kiderült, hogy a megszentelődés nem csak mint erkölcsi parancs hangzik el, hanem arra a lelki folyamatra vonatkozik, amelyben teljesen Isten számára elkülönített emberekké válhatunk, hogy akadályok nélkül egészen Krisztushoz tartozzunk. EGÉSZEN. Ez a szó megijeszti az embert. Nem kicsit, nem részben, hanem egészben. Ha ezt a szót nem tudjuk elfogadni egészen, akkor nem fogjuk meglátni Isten köztünk épülő országát. Ha nem adjuk oda magunkat teljesen a nekünk teljesen önmagát odaadó Istennek, akkor nem láthatjuk meg Krisztus csodáit közöttünk. Ez a lelkigyakorlat felelevenítette Isten sürgető hívását és segített választ adni rá.
Minden nap szentmisén vehettünk részt, amit Zselebszki Fábián atya mutatott be. Krisztussal való bensőséges kapcsolatának kegyelmei bőségesen áradtak ránk is. Az első nap végén a közös beszélgetésből, megosztásból kiderült, hogy mindenki sok erőt merített a feladataihoz. Isten békéje és öröme töltött el minket. A második nap gyógyító misével és közbenjáró imaszolgálattal zárult. A misére megtelt a mintegy kétszáz főt befogadó kápolna. Az imaszolgálat idején több gyógyulás történt, többen közülünk személyes üzenetet kaptak Istentől az ismeret szava által. A konyhai szolgálatot végző testvérek sem maradtak ki Isten gyógyító szeretetéből. Egyikük a konyhában elhelyezett kihangosítón keresztül értesült a neki szóló ismeret szaváról, miszerint Isten gyógyítja a lábát. Nem fáj a lábam! - mesélte nagy örömmel mindenkinek az alkalom végén. Azóta több gyógyulásról is érkezett hír...
Köszönetet szeretnék mondani mindannyiunk nevében Zselebszki Fábián atyának, aki lehetővé tette, hogy a karmelita rendház megszentelt csendjében és Isten jelenlévő szeretetében töltsük ezeket a napokat. Köszönjük Tarnóczi Marikának, hogy megszervezte számunkra ezt a lelkigyakorlatot, Hágen Norbinak a zenei szolgálatot, a konyhán dolgozó testvéreinknek, akik figyelemmel és szeretettel gondoskodtak rólunk. Végül, de nem utolsó sorban Sipos Gyulának, akivel együtt gondolkodhattunk életünk legfontosabb kérdéséről, Istennel való kapcsolatunk beteljesítéséről.
Mitrovicsné D. Eszter"
