Cigánykarácsony
Nagy izgalommal készültünk Érden Ófaluban a cigánykarácsonyra.
Az előtte lévő hetekben jártunk Teréz anya nővéreivel a gyerekekhez a betlehemi játékot betanulni. Nagyjából három család gyermekei szerepeltek és együtt, egy időben nem tudtuk összepróbálni a jeleneteket –mivel nincs egy közösségi ház, ahol ezt megtehettük volna. Ez nehézzé tette az egyes jelenetek összeillesztését (legalább húsz gyerek vett részt a betlehemi játékokban). Az angyaloknak gyönyörű ruhákat sikerült elővarázsolni (még a pásztorok felöltöztetése volt a legegyszerűbb...).
Erre az alakalomra eljött közénk Székely János püspök atya, akivel már többször találkoztak az ófalui cigányok és nagyon örültek neki. Itt volt Boros Zoltán plébános atya is - nem szűkölködtünk tehát a lelki háttérrel sem.
Erre az alkalomra már kialakult a cigány dicsőítő csapat három fővel. A dicsőítésben Sipos Gyula is részt vett, mivel korábban már segítette a dicsőítő dalokat megtanulni Lajosnak, Andornak és Józsinak, akikről hamar kiderült, hogy hallás után rögtön el tudnak játszani mindent.
De aztán bekapcsolódott a püspök atya is – elhozta a gitárját –, és megtisztelt bennünket azzal, hogy nem csak hogy játszott, hanem szóló éneket is énekelt.
Mondhatom, ebben a szeretetteljes légkörben azt éltük meg, hogy Jézus közénk jött és mindenkit egyformán szeret.
A gyerekek eljátszották a betlehemi játékot, ami egy kicsit akadozott a felkészülés nehézségei miatt, de örültek a szülők és örültek a gyerekek és ez a lényeg.
Amikor a tervezett program lement, körbe állták püspök atyát és mindenki elmondta az aktuális problémát, eseményt az életükből. Így azt is, hogy az ünnepség előtt egy héttel a közösség első egyházi házasságkötése megtörtént. Piroska és Andor (aki az egyik dicsőítő zenész volt) huszonhárom év után hivatalosan is összeházasodtak. Ez is nagy készülést jelentett - Teréz anya nővérei varrták a ruhát, és Zoltán atya (a plébános) házhoz ment felkészíteni a házasulandókat. A templomban szép ének köszöntötte őket. Boldogok voltak. A nővérekkel én is roptam egy kicsit a táncot a vacsorán.
A karácsonyi ünnepségről János atya az utolsókkal távozott, mert mindenkire kíváncsi volt.
Ezt a szeretettől átjárt karácsonyi ünnepet kívánom mindenkinek - abban az egyszerűségben, amiben nincs mit takargatni mert a szegénység kézzelfogható ebben a közösségben - hiszen Jézus eljött közénk.
Tarnóczi Mária
