Igaz történet a szeretetről, a családról, a szentségről és az áldozatról - folytatás
A világ megrendült az édesanya hősies példáját látva, aki életét adta gyermekeiért „Hányszor néztelek, de csak most fedeztem fel igazi szépségedet…” - A férj, Enrico tanúságtétele:
„A világ megrendült a hősies édesanya példáján, aki életét adta gyermekeiért”, „A mennybe megyek, te pedig maradj itt a papával. Ott fogok imádkozni értetek.” – E cikk megjelenésével nemrég hírt adtunk Chiara Corbella megdöbbentő élettörténetéről, aki életét adta azért, hogy megszülhesse gyermekét. Most pedig közöljük férjének, Enriconak nagy hatású tanúságtételét valamint versét, melyet feleségének ajánlott.
„A mennybe megyek, hogy gondoskodjak Máriáról és Dávidról, te pedig maradj itt a papával. Ott fogok imádkozni értetek.” írta egy héttel halála előtt Chiara Corbella 28 éves római fiatalasszony fiának, Francesconak. A rákbetegséget áldott állapotának ötödik hónapjában fedezték fel. Várandóssága alatt bátran szembeszállt betegségével, és úgy határozott, hogy a gyógykezelését gyermekének megszületése után kezdi csak el. Chiarának ez már a harmadik terhessége volt. Első két gyermeke: Mária és Dávid is súlyos testi károsodással született, és néhány órán belül meghalt.
Enrico Petrilla, Chiara Corbella férje a Vatikáni Rádiónak nyilatkozva tett tanúságot.
Enrico, Chiara férjének tanúságtétele
Chiarával, a feleségemmel az élet: együtt járásunk és házasságunk alatt is csodálatos volt. Valóban teljes életünk volt. Nem is tudom, hogy fejezhetném ezt ki legjobban… Majd ugyanezt fedeztük fel gyermekeink életén keresztül is, hogy az élet olyan érték, melynél nincs nagy különbség, hogy az 30 percig vagy 100 évig tart. És mindig csodálatos volt felfedezni ezt a mindennél nagyobb szeretetet, amikor egy problémával, drámával szembesültünk. Mi a keresztben a hit által megláttuk azt, hogy e mögött valójában az Úr hatalmas kegyelme rejtőzik. És így minden alkalommal egyre jobban beleszerettünk egymásba és Jézusba. Ez a szeretet sohasem tett csalódottá bennünket, és ezért sohasem vesztegettük el az időt, akkor sem, amikor körülöttünk mindenki azt mondta: „várjatok, ne siessetek a második gyermekkel.” Mi azt válaszoltuk: „de miért kellene várnunk?” Mindent ebben a szeretetben éltünk meg, amely erősebb a halálnál. Kegyelem volt ez, amelyet az Úrtól kaptunk, így nem akadályoztuk áradását. Kimondtuk azt az „igent”, és minden erőnkkel elfogadtuk Őérte. Azért is, mert biztosan tudtuk, hogy amit kért tőlünk, az nagyobb nálunk. És mert bíztunk Őbenne, és tudtuk, hogy ez egyedül nem fog sikerülni nekünk, csak Ővele. Átlagos ideig jártunk együtt, e közben volt, hogy meg is szakítottuk kapcsolatunkat, kicsit veszekedtünk, mint a fiatalok. De abban a pillanatban, amikor eldöntöttük, hogy komolyan akarjuk tenni a dolgokat, minden megváltozott. Felfedeztük, hogy az egyetlen rendkívüli dolog, maga az élet. Az Úr mondja, „mindazoknak, akik befogadták, hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekei legyenek.” Chiara és én mélyen vágytunk erre: az Úr gyermekeivé lenni. El kellett döntenünk, miben hiszünk, abban, hogy ez az élet csak véletlen vagy, hogy van egy Atyánk, aki teremtett, és szeret bennünket.
Chiara életét sokan hasonlítják Gianna Berette Molle történetéhez, akit II. János Pál pápa - az élet himnuszának, a mindennapok szentjének – nevezett. Elmondásod szerint az élet iránti szeretet vezette Chiara életét mindvégig…
Igen, pontosan így van. Chiarát kicsi korától kiváló szülők nevelték a kereszténységre, a Jézussal való találkozásra. Már korán különleges érzékenységet és engedelmességet mutatott a Szentlélekre, és kicsi korától kezdve különös kapcsolata volt Szűz Máriával is. Ezt hordozta egész életén keresztül, és teljesen logikus az, hogy ha szereted Jézus Krisztust, akkor, hogy ne szeretnéd az életet minden aspektusával együtt?
A Youtoubon is megtalálható tanúságtételében Chiara a következőket mondta: „az Úr mindnyájunkba az igazságot helyezi, és ezt nem lehetséges tévesen magyarázni”. Annak fényében, ami történt – fájdalom, bizonytalanság, választás – mely igazságot fedezted fel?
Azt gondolom, hogy a világ – szemben a mi gondolkodásunkkal – egy téves utat kínál az abortusszal, a beteg gyermek esetében illetve az eutanáziával az idős emberek esetében, akik az élet utolsó fázisában vannak. Az Úr a mi történetünkkel válaszol erre. Ahogyan ezt már korábban is mondtam: ezekben az években mi kissé önmagunk megfigyelőivé lettünk. Ez által hihetetlen mélységű kérdésekre kaphattunk választ. És az Úr mindig nagyon világosan válaszol. Mi – emberek – szeretünk filozofálgatni az életről, és arról, hogy ki teremtette. Végül aztán odáig jutunk ebben a zűrzavarban, hogy életünk uraivá akarunk lenni és megpróbálunk elmenekülni attól a kereszttől, amelyet az Úr ajándékoz nekünk.
Valójában ez a kereszt – ha Krisztussal éled meg – nem olyan borzasztó, mint amilyennek tűnik. Ha bízol Őbenne, akkor felfedezed, hogy ebben a tűzben, ebben a keresztben nem fogsz megégni, és hogy a fájdalomban békesség van, a halálban pedig öröm. Sokat gondolkodtam – különösen ebben az évben – az evangélium azon szavairól, amelyekben az Úr édes igát és könnyű terhet ígér.. Amikor láttam Chiara haldoklását, érthető, hogy sokkos állapotba kerültem. Reggel 8 óra körül összegyűjtöttem annyi bátorságot – Chiara délben halt meg –, hogy megkérdeztem tőle: „Chiara, szerelmem, ez a kereszt valóban olyan édes, ahogyan az Úr mondja?” Ő rám nézett, elmosolyodott és halk hangon így szólt: „Igen, Enrico, nagyon édes”. Így az egész család, mi mindannyian nem csak azt láttuk, hogy Chiara békében haldoklik, hanem azt, hogy boldogan hal meg, és ez egészen más.
Mit fogsz elmondani fiadnak, Francesconak mindabból, ami történt, és mit mondasz majd akkor, hogyha az édesanyjáról, Chiaráról kérdez majd téged?
Biztosan el fogom mondani neki, milyen szép átadni magunkat Isten szeretetének, mert hogyha szeretve érzed magad, akkor mindent megtehetsz. Ez az én gondolkodásomnak a lényege, a legfontosabb dolog az életben: megengedni, hogy szeretve legyél, a mi esetünkben pedig szeretni és boldogan meghalni. Ez az, amit el fogok mesélni neki, és azt is elmondom majd, hogy ezt tette az ő édesanyja, Chiara is. Ő megengedte, hogy szeretve legyen, és bizonyos értelemben úgy tűnik számomra, hogy már az egész világ szereti őt. Sokkal inkább érzem élőnek ma, mint korábban. Az a tény, hogy láttam boldogan meghalni, számomra a halál feletti győzelmet jelenti. Óriási félelmet okozott bennem az a gondolat, hogy ahogyan átéltem gyermekeim, Dávid és Mária elvesztését, ugyanez megtörténhet fiammal, Francescoval is. Ma már tudom, hogy létezik valami csodálatosan szép dolog a másik oldalon, ami vár ránk.
Amikor azt mondják neked, hogy Chiara körül a szentség illata érezhető, ez nyugtalanná tesz-e téged?
Őszintén mondom, eléggé közömbösen hat rám. Chiara és én az életet választottuk, pedig annyira szerettünk volna együtt megöregedni. De visszagondolva életünkre azt látom, hogy Isten naponta elbűvöl engem… Tudtam, hogy a feleségem különleges: hiszek a boldogságban; abban hogy egy személyt boldoggá lehet avatni, mert boldoggá lenni azt jelenti, örömtelinek, boldognak lenni. Chiara és részben én is történetünket nagy örömmel a szívünkben éltük meg, és ez nagy dolgok megsejtéséhez vezetett engem. Ma el vagyok bűvölve, mert ezek a dolgok sokkal nagyobbnak tűnnek, mint, amit eltudtam képzelni.
Enrico egy dalt is írt feleségének. Chiara kívánsága a temetésén minden jelenlévő megkapta ezt a verset, és mellé az élet szimbólumaként egy szál virágot.
Emlékezés Chiarára (Enrico dala elhunyt feleségéhez)
Sikerült feljutnunk együtt e dombra,
megígértük Neki,
hogy szeretni fogjuk egymást.
Vártuk, hogy láthassuk Őt, aki messziről érkezik,
éjjel és nappal, mindig égő mécsessel kezünkben.
Arról álmodoztunk, hogy együtt látjuk majd meg Őt,
de Ő többet szánt nekünk.
A tavasz halk szelídségével érkezett,
és megadta, hogy virág születhessen általunk.
Kísérnie kellett bennünket,
mert egyedül mi ezt nem tudtuk volna.
Illata a virág békéje volt,
felejthetetlen ez, az örökkévalóság a te szemedben.
Már találkoztam vele, mégsem tudtam elhinni,
az Ő szemében, a tiédben és abban a békében
csak Ő a béke.
Felismertem őt a Szeretet által,
így szemem megtisztult az Övében,
hogy el ne veszítselek és ne féljek,
és a mi szerelmes szívünk a kereszten
tavasz csodája.
Hányszor néztelek,
de csak most fedeztem fel igazán szépségedet,
te vagy a legszebb virág,
én pedig legboldogabb méhecske.
Sejtettem én ezt,
de Ő kezdettől fogva tudta
mekkora csoda az élet szerelmem!
Mindig üres kézzel állok előtte,
az örökkévalóság óta így van ez,
mindig annyira nagylelkű irántunk.
Ő az élet
és benned Őt éltem meg.
Kiválasztottatok ezrek közül, hogy kísérjelek,
bátorságot adott nekem, hogy köszöntselek.
Azt gondoltam, hogy ez örömöm vége,
de akkor Francesco rá emlékeztetett.
Ő Isten hűsége,
a szeretet, amely nem okoz csalódást.
A szerelem keresztjének balgasága
egyszerűen adatott.
Azt mondta: „ahogyan az Atya küld engem, én is úgy küldelek titeket”.
De csak most értettem meg,
csak Isten tud így szeretni,
nekünk egyedül ez lehetetlen.
Mi a tavasz csodája vagyunk,
amely életet ad a télnek,
tudva, hogy meghalva fogjuk legyőzni a halált.
Úgy szeretlek, mint tavasz a telet
gyengéden és csendben
felolvasztottad körülöttem a jeget,
hogy újra még jobban elvarázsoljuk
a hitetleneket, akik majd látják, hogy újra visszatérünk
még egyszer
de ezúttal mindörökre
együtt.
fordította: Sarnyai Andrea
