Egy adakozás hatása
Kedves Gyula,
már régen jelentkeztem, de követem a munkásságodat. (...) Képzeld mi történt velem tegnap: Budapesten reggel az egyik lámpánál kéregetett egy fiatal srác.
Szétnéztem a kocsiban, hogy van-e valami apróm, de nem találtam, így kivettem a pénztárcámból egy ezrest. Fontos itt megvallanom: először a kicsinyességem vett erőt rajtam, és nem örültem, hogy kénytelen leszek egy ezrest adni, de az is igaz, hogy ezen, mire a lámpához gurultam már túl tudtam emelkedni, és végül örömmel tudtam lemondani erről a pénzről (ami nem mindig sikerül).
De nem is ez, és főleg nem én vagyok itt a lényeg, hanem a fiatalember. Amikor felé nyújtottam a pénzt, nagy megindulást láttam az arcán, és rögtön az áldás szavait szólta: "Isten áldja!". Utána nem is ment tovább kéregetni a többi autóhoz, hanem leült egy oszlop tövénél. Láttam, hogy behunyja a szemét, lehajtja a fejét, és keresztet vet.
Egy hűvös, kora reggelen, a nagyváros közepén egy fiatalember, akinek emberi logika szerint minden bizonnyal számtalan oka lenne arra, hogy hálátlan legyen. És ő nem ezt az utat választotta, hanem a háláét és a szeretetét. Lehet ennél hitelesebben tanúságot tenni Jézusról?
Dicsőség az Úrnak!
Szeretettel: János
