Beszámoló a május 1-i, XXV. Regionális Karizmatikus Találkozóról
Az Alcsútdobozi Sportcsarnokban rendezték meg a Székesfehérvári Egyházmegye XXV. regionális karizmatikus találkozóját, … hogy láss, és eltelj Szentlélekkel (ApCsel 9,16) – mottóval. Az egyházat, a közösségeket, a személyes életünket éltető Szentlélek munkájáról és ajándékairól szólt Varga János SVD tanúságtétele, Hardi Titusz OSB tanítása és a jelen levő karizmatikus csoportok képviselőinek tanúságai. Spányi Antal megyés püspök a megjelent papsággal bemutatott szentmisén a karizmák helyes használatáról, az Istennek odaadott életről beszélt.
Az egyházmegye karizmatikus közösségeinek képviselőit Cseh Kornél főszervező és lánya, Kozáry Dorottya köszöntötte. „Van okunk örömre, mert örök életünk van Krisztusban. Ujjongjanak és örüljenek benned mind, akik hűségesen keresnek, és hirdessék mindig: Hatalmas az Úr! Mind, akik várják üdvösségedet! – szólít minket a 40. zsoltár, hogy merjünk ujjongani, amire az Egyház is hív, hogy együtt, közösségben örvendezzünk és dicsérjük az Urat! – kezdte lelkesítő gondolatait a főszervező. Majd Fülöpné Bajári Cecília, a Spiritus Dicsőítő Zenekar vezetője bátorított mindenkit a közös dicsőítésre.
Varga János SVD verbita szerzetes 20 évig szolgált Argentínában. Tanúságtétele a Szentlélek működéséről és vezetéséről szólt, hogyan ismerte fel a Lélek munkáját személyes életében. Arról beszélt, hogyan szólította meg az Úr és megtérése után milyen úton vezette a papság felé, a misszionárius szerzetesi életbe. Elmondta, hogy hivatása felismerésében és elfogadásában Brückner Ákos Előd O.Cist és Kerényi Lajos atya töltött be fontos szerepet, majd rátalált a missziós szerzetesi életre. Beszélt a testi-lelki gyógyítás karizmájának ajándékáról is. „A karizmát úgy kell értelmeznünk, hogy az egyfajta felhatalmazás Istentől. Nem én cselekszem, én csak imádkozom a gyógyulásért, és Isten meghallgatja az imámat” – hangsúlyozta János atya.
Spányi Antal megyés püspök a szentmisében a karizmák helyes használatáról, az Istennek odaadott életről beszélt. Arról, hogy Isten mindenhol jelen van, ahol készek Őt befogadni és az Őáltala kijelölt úton akarnak járni. „Minden ember célja, hogy eljusson Istenhez. A keresztény ember feladata, hogy a világot Krisztushoz emelje. Isten megadja hozzá a kegyelmet, hogy ezt végre tudjuk hajtani az Ő terve szerint. Ez az isteni ajándék, a karizma, amely nem szokás és stílus, hanem Isten tervének megvalósítása a hétköznapi életben. Ez az igazi karizmatikus Lélek, ebben kell segítenünk egymást. Törődnünk kell egymással, mert mindannyian felelősek vagyunk a másikért és az egész egyházért. Feladatunk, hogy megőrizzük a katolikus kultúrát és élővé tegyük. Bátran kell tanúskodnunk az igazságról, ami nem más, mint maga Jézus Krisztus.” A főpásztor végül arra biztatott, tegyük fel a kérdést, mit vár tőlünk Úr. Ne csak a személyes kéréseinkkel forduljunk hozzá, azt Ő már pontosan tudja. Imádkozzunk inkább így: szólj Uram, mert hallja a Te szolgád. Vagyis elcsendesedve, Istenre figyelve, készséges szívvel és lélekkel. Ő megadja a választ mindarra, amelyre az embernek szüksége van. „Fogadjuk be Isten kegyelmét, és ezzel a kegyelemmel formáljuk magunkat és a körülöttünk lévő világot. Így legyünk Isten igaz tanúi, követei a Krisztus által kért kovász, só és világító jel. Így építsük együtt Isten Országát!” – zárta gondolatait a megyés püspök.
Hardi Titusz OSB bencés szerzetes tanításában a Második Törvénykönyv 6. fejezetét idézve arról szólt, hogyan éljünk Isten Igéjével mindennap, szeressük Istent teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből. Kiemelte a reggeli és esti ima jelentőségét, amely segít, hogy a Lélek sugallatára egész nap készen álljunk. „Legyenek a szívünkben Igék, amelyekkel Isten szól hozzánk. Ezek javunkra válnak, mert Isten szavaiban, parancsolataiban élet van, a mi életünket szolgálják. Legyünk engedelmesek irántuk, ahogy a gyermek hallgat apja szavára. … Ez az engedelmesség életmentő fontosságú lehet. Amikor húsba vágó kérdések kerülnek elénk, akkor ezek az Igék legyenek a szívünkben, mert segítenek, hogy meglássuk azt, amit az Örökkévaló parancsolt.” A szerzetes arról is beszélt, hogy a Lélek eszünkbe juttat mindent ott és akkor, amikor szükséges: amikor beszélünk Istenről, az evangéliumról, amikor az Igéket forgatjuk a szívünkben és a lelkünkben. Ha hirdetjük az Örömhírt a családunkban vagy másoknak, akkor az áldássá válik számunkra is. „Legyen egy csokor Ige, ami a szívünkbe van írva, és sokat elmélkedjünk róla. Ezek teljesen át tudnak járni minket és a mindennapi élet küzdelmeihez erőt és energiát adnak.” Titusz atya tanításának második részében arra szólított fel, fedezzük fel a dicsőítésben rejlő erőt mindenféle élethelyzetben. „Csak a Lélek által lehetünk azok, akiknek lennünk kell. Nem kell tőle félni, mert Ő nyitja meg a szívünket. Van, amikor váratlanul jön és van, amikor nem. Van, amikor kézzelfogható módon és van, amikor nem. Ő ott volt a teremtéskor és ott volt az új teremtéskor Máriánál, a megváltás hajnalán, amikor Jézus fogant. A Lélek ott volt Izrael életében és az Egyház születésénél. De pünkösd csodája nem egy mozzanat, a Szentlélek nélkül ma sincs egyház, Ő teszi jelenvalóvá Jézust bennünk” – biztatott a szerzetes, majd a zsoltáros szavaival tanította dicsőíteni a jelenlevőket.
A tanítást követően Végh Zoltán, az MKKMSZ Nemzeti Szolgáló Bizottságának elnöke tanúságtétele a közösségben megélt karizmákról, a Szentlélekről mint az egység lelkéről szólt.
Élő képekkel, imákkal és dicsőítő dalokkal mutatkoztak be az egyházmegye karizmatikus közösségei, akik Székesfehérvárról, Törökbálintról, Mányról, Érdről, Százhalombattáról és Alcsútdobozról érkeztek a találkozóra.
A közösségek lelkesítő előadásai után Sipos Gyula, a Szeretet Földje Alapítvány vezetője mondta el megtérésének történetét, amelyet így foglalt össze: el kell engedni a saját életünket Krisztus életéért. Neki növekednie kell bennünk, nekünk pedig kisebbednünk. Beszélt közösségük szolgálatairól, a törökbálinti engesztelő kápolna csodás felépüléséről és működéséről.
A Cor at Lumen Christi közösségből érkezett Ferenczy István személyes történetét mondta el, hogy milyen szorongásokkal, félelmekkel küzdött a szolgálatával és a jövővel kapcsolatosan. Tanúságot tett arról, hogy Isten hogyan vette el ezeket. Megosztotta saját angliai tapasztalatait is, amit az utcai evangelizációban élt meg. És arra hívta fel a figyelmet, egészen más lenne a világ, ha minden keresztény a Szentlélek erejében járna. Bele kellene állnunk keresztény identitásunkba, abba az örökségbe, amit Jézus megígért, és a Szentlélektől megkaptunk.
A találkozón gyónási lehetőség és szentségimádás kísérte a napot, a gyermekeknek külön foglalkozást tartottak, zárásként pedig közbenjáró imaszolgálatot végeztek mindazoknak, akik kérték Isten kegyelmét mindenféle ügyükben. A Spiritus Dicsőítő Zenekar szívből jövő, lélekemelő dalai a Jézussal való találkozást mélyítették el a jelenlevőkben. A szervezők és a résztvevők is valóban a Lélek örömével búcsúztak el egymástól, áldást kérve mindenkire, aki részt vett a jubileumi találkozón.
Írta: Berta Kata
Fényképet készítette: dr. Berta Gábor
A videó beszámoló megnézhető itt: https://youtu.be/vG7oenS9Msk?si=KdvnNhgCFkeIFphc
