Beszámoló a kunszentmártoni lelkigyakorlatról
Nagy várakozás előzte meg a múlt hétvégi (2012, július 13-15) Szeretet földje lelkigyakorlatot Kunszentmártonban a Karmelita Rendházban, ami péntek estétől vasárnap délig tartott.
A lelkigyakorlatot Sipos Gyula vezette – a legtöbb előadást is ő tartotta, bár én is beszéltem és voltak tanúságtételek is -, és Zselepszki Fábián atya celebrálta a szentmiséket.
A lelkigyakorlat témája a „Hogyan lehetünk Jézus barátai” volt. A lelkigyakorlat részeként szombat délután nyitott gyógyító alkalom volt. A három napos összejövetelen 45-en vettünk részt, az elmondások szerint nagy lelki élményben volt része mindenkinek. A szombat délutáni gyógyító alkalomra pedig a környékbeli településekről és a városból is jöttek – megtelt a kápolna, aminek különleges lelki kisugárzása van.
A gyógyító összejövetelen a közös ima és dicsőítés után Gyula tanított minket, majd az Ige erejével való szolgálattal kezdte, ami után már többen jelezték gyógyulásukat, illetve, hogy Isten érezhető módon megérintette őket (volt tanúságtétel is). Ezután a szokásos módon a szentségimádás alatt lelkünk és testünk különböző területeit, a lehetséges betegségeket és megkötözöttségeket imádkoztuk végig. A gyógyító misén Gyula az ismeret szavával több gyógyulást jelentett be, a mise után pedig még közbenjáró imaszolgálat is volt azoknak, akik ezt kérték. (A szolgálatban részt vettek a lelkigyakorlat résztvevőiből is.)
A szentmise alatt Fábián atya Krisztus-áldozatának mély átélése mindannyiunkat megérintett.
Jézus barátainak lenni - Fábián atya kissé gyenge egészségi állapotában szinte misztikus élmény volt.
A vasárnap délelőtti előadáson Gyula még a közösség fontosságáról, a közösségi lét nehézségeiről beszélt. A jelenlévők közül majdnem mindenki valamilyen közösségi élménnyel rendelkezett és nagyon hasznos eligazítást kaptunk arra vonatkozóan, mennyire fontos közösségben megélni Krisztus szeretetét, arról nem is szólva, hogy a saját lelki fejlődésünkhöz elengedhetetlen szükség van a közösségi életre.
Nehéz szívvel váltunk el egymástól. A karmelita rendházban Forgó Andi és csapata tökéletes ellátást és nyugalmat biztosított nekünk, harmóniát árasztottak, amiből nehezen akartunk kiszakadni.
Általában véve is egy lelkigyakorlatnak sok ajándéka van: szellemi, lelki, testvéri szeretet, a környezet harmóniája, a lelkigyakorlat vezetője, a pap aki Krisztussal való személyes találkozásban közreműködik és ha mindez meg van a nyitott szívű lelkigyakorlatozó gazdag ajándékkal tér haza a nehéz szürke hétköznapokba.
Mi sokat gazdagodtunk, feltöltöttük lelki puttonyunkat – Isten legnagyobb dicsőségére.
Isten áldja meg azokat, akik ebben Jézus munkatársai voltak.
Tarnóczi Mária
