A Szeretetláng-kápolna csodás története
Bevezet?
1997 nyarán fejez?dött be Törökbálinton a Szeretetláng-kápolna építése. Maga az épület egy év alatt készült el, története azonban több, mint egy évtizedre nyúlik vissza – és onnantól tart napjainkig -, azaz Kindelmanné Erzsébet asszony, a Szeretetláng-lelkinapló írója Törökbálintra érkeztéig. Így a csodás történet elbeszéléséhez 1985-ig kell visszanyúlnunk, amikor még senki sem sejtette, mi minden történik majd az elkövetkez? évtizedekben.
Nem lehetett tudni, hogy itt fog elhunyni Erzsébet asszony, nem lehetett tudni a negyedévente megjelenő ingyenes kis Szeretetláng-újságról és a többi kiadványról, amely országszerte több, mint száz közösséghez és sokezer emberhez jut el, köztük határon túli testvérekhez is. Nem lehetett sejteni sem, hogy szobor fog állni Erzsébet asszony halála helyén, s később kápolna épül köré. Nem lehetett tudni a hívek nagylelkű adományairól, a rendszeres lelki programokról és Isten csodálatos jelenlétéről, amely többször megnyilvánult közöttünk.
Ez a kis füzet a visszaemlékezést szolgálja, hogy általa mindezek szerzője, Isten, a mi Atyánk megdicsőülhessen és láthatóvá váljon égi Édesanyánk, Mária állhatatos szeretete minden gyermeke iránt.
I.
A most következő részlet Hámori Alfonzné, angyi néni visszaemlékezése arról, hogyan került hozzájuk, a Dózsa Gy. u. 46. szám alatti házba Erzsébet asszony. Jelentős események kezdete ez, hiszen a Szeretetláng-lelkinapló azóta világhírűvé vált leírója itt halt meg törökbálinton, halálának 10. évfordulóján itt kapott helyet a világ első Szeretetláng-szobra, itt épült fel a kis kápolna a Szeretetláng Királynőjének, a szűzanyának tiszteletére.
Mindez beteljesülése azoknak az égi üzeneteknek, amelyeket Erzsébet asszony itt kapott, s amelyeket magnószalag (is) őriz az utókornak.
„Kindelmanné Erzsébet asszonnyal először 1984. novemberében találkoztam lakásán, Pesthidegkúton a Harmatcsepp utcában. Erzsébet ekkor már nagyon súlyos beteg volt, több gondoskodásra szorult. Megbeszéltük lelkiatyjával (Izeli János), hogy a karmelita harmadrend Szeretetláng-imacsoportból rendszeres segítségnyújtókat kell szervezni.
Így jártunk mi is Törökbálintról férjemmel, Hámori Alfonzzal egész télen hetente 3-4-szer gondozni, lakást rendben tartani, mosni. Csodálatos kegyelmi idő volt az ott töltött szolgálat. A segítő testvérek – Hupka Ilonka, Kissé Erika, stb. -, is így érezték ezt. Beszélgetéseink mély nyomot hagytak lelkünkben. Nagy szenvedéseiben is természetes humorával ő adott erőt. Minden alkalom egy lelkigyakorlattal ért fel. (…)
Amikor kórházba került, végtelen türelemmel viselte ott is a nagy fájdalmakat (bélrákja volt). Hitével, Istenszeretetével példát adott betegtársainak. Január végén hazavitték Harmatcsepp utcai otthonába. 1985. február 2-án, a Szeretetláng ünnepén összejöttünk a betegágyánál mi, a harmadrendi karmelita szeretetlángos közösség tagjai és Budapestről Katona István atya vezetésével együtt imádkoztunk és ünnepeltünk. Sajnos akkor Erzsébet már nagyon gyenge állapotban volt – de így is kifejezte nagy örömét és boldogságát. (…)
Február végén újra kórházba került Erzsébet, a János Kórház belgyógyászat osztályára. Sajnos ide csak látogatáskor engedtek be. Minden alkalommal János atyával együtt látogattuk. Március 20-a körül hazavitte Emmánuel fia az ő lakásába. Itt az ápolást családja nem tudta megoldani. Március 24-én János atya kihozta Erzsébetet hozzánk, Törökbálintra. Erről már előzőleg is beszéltünk Erzsébettel és ő boldogan jött volna a kórházból is hozzánk. Nagy boldogság volt megérkezése számunkra, hiszen éreztük a kegyelem kiáradását betegágya mellett.
Nagy és megtisztelő szolgálat volt őt ápolni. Csodálatos erőt kaptam és nagy szeretetet a beteg iránt – mintha Jézust ápoltam volna. Mosolyával, finom humorával szinte simogatott. Férjemet így hívta: Ali-fiú.
Március 25-én, a Szűzanya ünnepén reggel jött János atya (azután minden nap) és a szobájában szentmisét mutatott be. Megáldoztunk – Erzsébet is. A mise után magnót és kazettát kért Erzsébet. Az Úr Jézustól és a Szűzanyától kapott üzenetet mondta magnóra. Ez a temetkezése helyére vonatkozó közlést tartalmazza – a kazetta ma is megvan. (…)
Azóta már több dolog is beteljesült azokból az üzenetekből, amelyeket Erzsébet nálunk kapott az Úrjézustól és a Szűzanyától. Ebből kettő:
1. Ideérkezése után elmondta, hogy a Szűzanya szólt a kórházban: „Erzsébetkém, ahová te mész, oda én megyek veled és azt a házat én magamnak lefoglalom.”
2. Az Úr Jézus szólt hozzá: „Erzsébetkém, egyedül, mindenkitől elhagyatva fogsz meghalni. Ne félj! Anyám és Én ott leszünk melletted.” Ezt többször is elmondta nekünk Erzsébet, amíg itt volt.
Mindkét üzenet szóról-szóra beteljesedett.
Az első üzenetet amikor elmondta nekünk, férjemmel együtt döbbenten hallgattuk és elképzelni sem tudtuk, hogy ez valóra válhat. Családi házunk nem a mi tulajdonunk volt, hanem a hét gyermekünk nevén szerepelt. Mi csak haszonélvezeti joggal rendelkeztünk. Évek során a gyerekek többször is kérték, adjuk el a nagy házat. Nekik most kell a pénz, nekünk vettek volna egy kényelmes panel-lakást. Sokszor nagyon nehéz volt kivédeni az érveiket – de bennünk ott élt Erzsébet által az Ég üzenete. Ki tudja, ki vezsi meg a házat, talán kocsmát, diszkót fognak a megszentelt szoba helyén – ahol naponta szentmise volt – üzemeltetni.
Buzgón kértük a Szűzanyát, nyugtassa le a háborgó családot – hiszen jogos volt az ő kívánságuk is. Valóban lecsöndesedett ez a téma. Aztán 1994. nyarán hazajött németországból Gábor unokánk, aki cukrász és pék szakmát tanult kint és itthon szeretett volna pékséget nyitni. Neki hirtelen „ötlettel” fölajánlottuk, hogy itt, ebben a házban valósítsa meg terveit.
Létrejött a családdal a megegyezés. Az öreg, 110 éves épületnek azt a szárnyát, ahol Erzsébet szobája volt, csak lebontani lehetett. Egészen új épület, a pékség került a helyére. A csodálatos az, hogy a tervrajz alapján az új épület és a mi megmaradt öreg lakórészünk között éppen az a szobányi hely maradt szabadon, ahol Erzsébet asszony szobája volt. Megmaradt annak hátsó fala is, ahol az ágya állt. Ebbe a falba van elhelyezve a Szűzanya Szeretetláng-szobra. (A mű a Szűzanyát és Erzsébet asszonyt ábrázolja.)
1995. március 25-én, hozzánk érkezésének 10. évfordulóján volt a Szeretetláng-szobor szentelése. Az ország sok száz Szeretetláng-imacsoportos testvére adományaiból Keszthelyiné Betti szobrászművész készítette el az alkotást. Most pedig már a kis kápolna is áll itt készen az imacsoportok hathatós támogatásának köszönhetően, s mindenkit várva engesztelő imádságokra.
Így teljesült be a Szűzanya „házfoglalása” máig.
A második közlés is itt teljesült be. Erzsébet valóban egyedül, mindenkitől elhagyatva halt meg. Az utolsó percig nagyon várta gyermekeit, de azok nem jöttek (nem tudtak eljönni) ide meglátogatni őt. Így volt tőlük elhagyatva.
A halál abban a félórában állt be, amikor az éppen ügyeletet tartó testvér (Erika) és férjem átjöttek a konyhába ebédelni. Amikor visszamentek, már halott volt. Egy kis, békés és boldog mosoly volt az arcán – ez mutatta, hogy kik álltak mellette végleges hazatérése nagy pillanatában. Családja csak a délutáni órákban ért ide…”
II.
Talán az eddig leírtakból is kitűnik, hogy nem emberi akaratból, vágyakból született meg ez a hely, hanem Isten kegyelméből. Amikor a szobor elkészült – adományokból, s készítője sem fogadott el külön tiszteletdíjat munkájáért -, még egyikünk sem gondolt arra, hogy kápolnát is kellene építeni.
A szobor szentelése 1995. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén történt. (Az időpont sem véletlen, hanem – főleg a később történtek fényében – nagyon jelképszerű. Az akkori „beoltás” mára megnövekedett és jó termést hozott…) A szoboravatás után majd egy évre tél elején néhányan a Xavéri szent Ferenc kápolnában imádkoztunk. E közben jött aza lelki sugallat, hogy Erzsébet asszonyí halála helyén is kápolnát kellene emelni. A kápolnában pedig ott kell, hogy legyen a magyar zászló a két egyesült Szent Szív képével. (Amilyen a pálosok sziklakápolnájában is van – azt is angyi néni készítette.) Elmentem hát hozzájuk, és előadtam, amiről imádságban megbizonyosodtam. Kicsit féltem, hogy mit fog hozzá szólni Angyi néni, hiszen olyan sok munka volt akkoriban körülöttünk. Elmondtam neki – err elővett a szekrényből egy majdnem teljesen kész, kihímzett zászlót, és azt mondta: „Néhány hónappal ezelőtt kezdtem el. Nem tudtam, hogy hová lesz, de olyan erős sürgetést éreztem a szívemben, hogy nekifogtam.”
Ez volt az első jel, amelyet biztatásként kaptunk, hogy fogjunk neki az építkezésnek.
1996. elején elkészíttettük az első terveket Egervári József mérnök úrral. Úgy gondoltuk, mindenképpen beszélnünk kell Takács Nándor püspök atyával is, hiszen mi egyházi épületet akartunk építeni s nem lakóházat. Volt bennünk szorongás, hiszen a Szeretetláng ügye hazánkban akkoriban még nem volt ennyire (sem) tisztázott. Pünkösdkor aztán Törökbálinton járt a püspök atya, és időt szakított ránk is. A megbeszélés szinte jobb eredménnyel járt, mint vártuk: szóbeli beleegyezését adta a kápolna építésébe, elmondta, hogy nevezhetjük Szeretetláng-kápolnának, s a helyi plébános tudtával minden istentiszteleti forma (imaösszejövetel, szentségimádás, szentmise) tartható itt. Ez volt a második biztató jel számunkra.
Árajánlatot kértünk az építkezésre vonatkozóan – s az 2,5 millió forintról szólt. (Nagyon nagy összeg volt akkoriban – és még egyszerűbb tervekre készült, mint ami végül megvalósult.) Megírtuk a testvéreknek a kis újságunkban, és kértük, hogy ha módjukban áll, támogassák adományokkal e tervet. Három hónap alatt kb. százhetven-ezer forint jött össze. Hát ez bizony kevés. A család részéről is nőtt az ellenállás a kápolnával szemben, így több okból is lehetetlennek látszott tovább vinni az ügyet. Ekkor imádságban kértünk jelet és segítséget az Úrtól – ha ez a kápolna az Ő akarata, akkor mutassa meg.
És Ő megmutatta! Hogy ismét Angyi nénit idézzem az újságunk 1996. nyári számából: „Nem adtuk fel a reményt. Imádkoztunk, rábíztuk az ügyet teljesen a Szűzanyára. Sokáig nem sok minden történt. Ekkor jött a Kísértő, sugallataival: ugyan mit akartok, minek az a kápolna, lehet a szabad ég alatt is imádkozni, ez az egész csak kitalálás…
Nagyon kínlódtam ezektől a gondolatoktól, s sajnos voltak olyan személyek is, akik hasonló véleményen voltak – mindenáron le akartak beszélni az építkezésről. Ekkor Istenhez fohászkodtam, könyörögtem egy jelért, amivel bizonyságot kapok arra, hogy ez Istennek tetsző és az Ő akarata szerinti.
Két-három nap múlva történt, hogy vidékről jött egy asszony az egyik Szeretetláng-imacsoportból. (A nevét az ő kérésére nem közöljük.) Kezében egy reklámszatyor, és abban hozta „hozzájárulását” a kápolna építéséhez. Férjemmel hármasban voltunk, amikor elővette a szatyorból az egymillió forintot…
Egyszerű, szegény asszony, egyedül él. Eltemette utolsó testvérét is, annak hagyatéka volt az összeg. Rendszeresen olvasta újságunkat (akkor Mérővessző, most Élő Szeretetláng a kis lap címe), így tudott tervünkről. Ekkor kapta az indítást, hogy a pénzt idehozza és a Szűzanya Szeretetlángjának ügyére fordítsa.
Sírtunk örömünkben, hiszen Isten ezzel a csodájával bizonyította – jelet adott! -, hogy igen, ez a terv kedves Neki és az Ő akarata szerinti. Leborulva adtunk hálát Neki nagy kegyelméért!”
Ez volt a harmadik jel, ami végül letört minden ellenállást, s elkezdhettük a kápolna építését.
1997. nyarára készen állt a kápolna. Végül mintegy kétmillió forintba került az építése. Az éppen esedékes összegek mindig időben összegyűltek a költségek kifizetéséhez. Elkészültével egyidőben a Dél-Koreában és Tajvanon járt Molnár Gyula bácsi hozta az ottani hívek ajándékát, egy szép Szeretetáng-zászlót. S nem sokkal rá kaptunk egy újabb jelet, amely bizonyítja azt is, hogy a szívek vizsgálója az Úr, és Ő beteljesít mindent, ami egyezik szándékaival. Angyi néni régen vágyott rá, hogy az Isteni irgalmasság Keresztje (vagy más néven: végső idők keresztje) egy másolata itt legyen Törökbálinton. De ennek megszerzése teljesen lehetetlennek tűnt. Másrészt viszont a kápolnába kellett egy feszület, s azon gondolkoztunk, hogy milyet, mekkorát és honnan vegyünk. Ekkor üzentek Angyi néninek, hogy az egyik németországi szerzetes testvérnél évek óta van egy becsomagolt kereszt, amit Magyarországra kellett volna hoznia – de nem valósult meg az a terv, ahová szánták. Így hát azt üzente, elhozza ide Törökbálintra. Elmondása szerint ő se tudta, milyen kereszt van a csomagban. Amikor itt kibontották, akkor ámultak el, hogy bizony az Isteni Irgalmasság Keresztje az!
A történethez tartozik, hogy később pedig az oltárba Fausztína nővér - azaz az Isteni Irgalmasság apostola - csontereklyéje került, a falra pedig a híres kép: Jézusom bízom benned!
III.
A Szeretetláng Kápolna mint az egyetemes keresztény hit képi megfogalmazása áll előttünk. Így hirdeti szavak nélkül is Isten igazságát és bölcsességét, amelyet szeretetében megmutatott nekünk.
Az oltár mögött, a belső fal felszálló ágán van az Isteni Irgalmasság Keresztje. Ezen látható Jézus ostorcsapásokkal, vérrel vérrel borított teste, teljesen naturálisan ábrázolva. Ahogy Pál apostol írja: „Nem akarok másról tudni, mint Krisztusról, róla is mint megfeszítettről.” A kereszt mutatja meg nekünk megváltásunk mélységeit: mit vállalt értünk az Isten, amikor emberré lett, eljött közénk és meghat értünk, hogy mi élhessünk.
A szobormásolat alul rejt egy kis vérereklyét is – az eredeti, csodálatos módon emberi vérrel verejtékező szoborról felfogott vércseppeket. Ha rápillantunk a szoborra, soha nem feledhetjük el: Jézus vére árán szabadultunk meg, az Ő sebei által gyógyulunk meg – ahogy azt a próféták megjövendölték és Jézus Krisztusban valósággá lett. Mindez pedig nem csupán tan, hanem élő valóság. Elég sok testi és lelki gyógyulás történt már a kápolnában ahhoz, hogy higgyünk a Biblia szavainak valóságában. Egyszer például eljött ide egy asszony, aki mankóval járt, nehezen mozogva. Egyedül imádkozott a kápolnában. Imádság közben, Istenbe belefeledkezve felkelt és odament az oltár mögé, hogy közelről is megnézze a Szeretetláng-szobrot. Ekkor döbbent rá, hogy minden fájdalom elmúlt a lábából, tökéletesen meggyógyult! Örömében táncolt és sírva-nevetve ment be a lakásba Angyi nénihez, hogy elmondja neki, mi történt, aztán mankó nélkül ment haza! (Az esetről aztán videófelvétel is készült.)
A kereszt alatt található a Szűzanya szeretetláng-szobra – amely Máriát és Erzsébet asszonyt ábrázolja. Bevallom, amikor először megláttam, meghökkentem. A szobor egyszerű égetett kerámia, színek nélkül. Nem a megszokott, kifestett, szép arcú, királynői Mária – hanem egy egyszerű, középkorú asszony, amint palástjával beborít és imádkozik egy másik asszonyért. Csak a szíve lángolása mutatja, hogy ki ő. Hát nem ilyen(is) a Szűzanya? Bizony, egy egyszerű asszony volt, akiről életében csak nagyon kevesen tudták, hogy az Égben micsoda méltósága van! S ő most a mennyben is ugyanaz az egyszerű, mindenét Istennek odaadó, s minden Istentől kapott ajándékát nekünk, egyszerű hívőknek közvetítő anya maradt. Ha egyszer ezt igazán megértenénk, elfordulnánk minden világi bonyolultságtól, dicsőségvágytól a szentek egyszerűsége felé!
Amikor a művésznő készítette a szobrot, először Mária jobb kezét tenyérrel lefelé fordítva formázta ki. (A bal kéz Erzsébet asszony fején nyugszik áldón.) Másnapra leesett a szobor keze. Akkor újra megmintázta, ismét tenyérrel lefelé. Megint leesett. Harmadjára kérő mozdulattal, tenyérrel felfelé alakította ki – s így már a helyén maradt! Így lett tökéletessé a mű mint jelkép, hiszen Szűz Mária maga is kér, állandóan könyörög Istenhez, s amit kap, azt osztja szét a benne bízóknak (s titokzatos módon minden embernek). Másrészt ez a kéztartás a karizmatikus megújulásan újra elterjedt ősi imádkozási forma. Ezzel emlékeztet minket az Ég a Lelkinaplóban leírtakra, az imádság, közbenjárás, engesztelés és a lelki ajándékok fontosságára.
Az oltárszekrény – rajta az Alfa és az Omega – tetején látható a nagy Jézus kép, amelyet Fausztína nővér látott: Jézusom bízom benned! (Az Oltáriszentség állandó jelenléte pedig újra és újra idevonzza az imádkozókat.) Előtte az oltárban pedig a nővér csontereklyéje, a falon pedig a képe látható. Így látható, hogy a kápolna teljesen Isten irgalmas, gyógyító szeretetének kiáradását szolgálja, ahogy azt meg is tapasztalhatjuk együttléteink alatt.
Különösen fontos nekünk a hazánkért való imádság. Elkötelezettségünket mutatja a Magyarok Nagyasszonya szobra és a szent korona képe a falon. Ugyanezt tükrözi a mennyei indításra elkészült magyar zászló, benne az egyesült két Szent Szívvel és a kettős kereszttel. Ezzel újra és újra emlékezetünkbe idézzük: Istenben küldetésünk van a magyar néphez. Sőt, nemzetünk megújulása csak Istenben, a két Szent Szív szeretetében képzelhető el és valósulhat meg!
Nem feledjük azt sem, hogy e népnek nyilvánította ki először Isten a Szeretetláng kegyelmét, amely egybeforrasztja Jézus és Mária, és velük együtt minden hívő szívét. A velük való teljes egyesülésre hív minket – és általuk az egész nép szolgálatára. Emlékeztet ez minket a magyar nép hivatására is, hogy beteljesedjék Isten akarata, és az egész Kárpát-medence a Szeretet földje legyen!
Az oldalfalon található egy kis vitrin, benne Erzsébet asszony személyes hagyatéka, vagyona: egy kis kereszt, gyertyatartó, egy kopott tárca, néhány fénykép… kevés dolog, és a világ szemében semmi értékes. De számunkra Erzsébet asszony egyszerű és szent életének bizonyítéka, drága kincs!
Mellette a falon a Szeretetláng-mozgalom nemzetközi elterjedségének és jelenlétének dokumentumai. A kápolnába érkező mexikói látogatók által hozott guadalupei Szűzanya-kép, a dél-koreai és tajvani zászló… hátul, a székek mögött pedig a lelki irodalom könyvei, imafüzetek találhatók, amelyek olcsón megvásárolhatók – ilyen módon is segítve Isten igazságainak terjedését.
A közbenjárás, az engesztelés, a megszentelődés és Isten igazságainak meghirdetése és bemutatása célja a Szeretetláng-mozgalomnak (is). Ennek kiteljesedéséhez járul hozzá a kápolna is a maga szerény eszközeivel. Több országos kezdeményezés elindítói, szervezői és részesei voltunk más az elmúlt években. Örömünkre szolgál, hogy ezeket a kezdeményezéseket mások is felkarolták és magukévá tették. A kápolna fontos szerepet töltött be a Szeretetláng-mozgalom megerősödésében elrendeződésében is. Ingyenes kiadványaink, programjaink – a visszajelzések alapján – már sok embernek okoztak örömet, testi-lelki megerősödést és megújulást.
Jelenlegi programjaink:
- Minden kedden 17-19 óráig: Szeretetláng-imaösszejövetel (szentségimádás, tanítás, stb.)
- Minden csütörtökön egész napos szentségimádás óránkénti váltással.
- Minden hónap utolsó szombatján 10 órától lelki nap - 12 órakor szentmise (általában Regőczi István atya vezetésével).
Minden látogatónknak, levelező társunknak, támogatóinknak köszönjük eddigi segítségnyújtásukat. Nélkülük mindez nem jöhetett volna létre. Istennek legyen hála érte!
Sípos (S) Gyula, 1997-2007, M.I.N.D.
A Szeretetláng Kápolna címe: 2045 Törökbálint, Dózsa Gy. u. 46. Megközelíthető Budapestről a Kosztolányi Dezső térről a 272-es vagy 172-es busszal. Leszállás a Szent István utcai megállónál vagy a végállomásnál, és onnan 5 perc gyalog. Vonattal a Törökbálint megállóig és onnan az említett buszokkal, autóval pedig az M1, M7 és M0 autópályákon keresztül.
