Tanúságtétel az Eukarisztia fontosságáról
Egyik Szeretetláng imacsoporttagnak meséltem a történetemet. Mondta, hogy beszéljek róla, tegyek tanúságot. Én engedelmességből megteszem. Nagyon fontos a mindennapi Szentáldozás. Ez akkor tudatosult bennem, mikor Istenünk abban a kegyelemben részesített, hogy a koronavírus idején is részesülhettem szentáldozásban, szentmisében.
Hazafelé jöttem autóval, mikor az Úr szívembe adta, hogy azért kaptam ezt a kegyelmet, mert erre van a legnagyobb szükségem. Hát én könnyekre fakadtam attól, hogy ilyen nagy kegyelmet adott nekem gyarló, bűnös embernek. Azóta igyekszem naponta Szentáldozáshoz járulni. Úgy érzem, az Úr átbillentett lanyha keresztényből aktív kereszténnyé. Mindenkinek ajánlom.
Ahogy a világosság rózsafüzér titkában is van „Aki az Eukarisztiában nekünk adta Önmagát”. Hogy legyen bennünk Jézus, ha nem vesszük magunkhoz? Hogy alakítson minket, ha nem Ővele, Őbenne éljük mindennapjainkat. Ő magát adja nekünk. Fogadjuk be szívünkbe, lelkünkben sajnáljuk az időt. Istenünk százszorosan meghálálja kegyelmeivel nekünk. Annyi felesleges dologra pazaroljuk időnket (kezdve velem a sort), holott ez a legfontosabb, hogy erőt merítsünk belőle a hétköznapok próbatételeihez.
Úgy érzem, hacsak egy embert is megérintett a tanúságtételem, már megérte.
Köszönet, és Hála Istennek!
L.né Baki Melinda
