Tarnóczi Mária: Akik a senki földjén élnek
Érden baptista barátommal lelki testvéremmel összefogva létrehoztunk egy támogató csoportot az elmúlt év utolsó hónapjaiban, felkészülve a rezsi és élelmiszer árak miatt nehéz helyzetbe került családok megsegítésére A város egész területét lefedve terveztük meg. ennek érdekében a városban lévő összes keresztény felekezetet összehívtuk, hogy a híveken keresztül azok is kapjanak segítséget akik nem járnak istentiszteletre, a hívek figyeljenek azokra akik bajban vannak esetleg a környezetükben laknak.
Ma már több száz ember kap egy héten két alkalommal természetbeni kb. 10 kg-nyi csomagot. A helyi szervezeteket - vöröskereszt, szociális intézmény – is bevonva , velük egyeztetve, hogy ne legyen átfedések. A Teréz anya Szeretet Misszionáriusai személyes látogatásai segítenek a rászorultak megtalálásában. Lelkész barátom azt mondja, hogy az ökumenikus együttműködésnek gyönyörű példája ez. Magam a katolikus egyházat képviselem. Az Auchan a Metró áruház, az Élelmiszerbank hetente több puttonyos autó mennyiségű élelmiszert ad. A technikai munkában - szállítás, kiosztás –, a baptista testvérek nagyon aktívan vesznek részt.
Zsolt lelkész testvérem egyik nap felhívott, kérlek hallgass meg, mert amit ma láttam az olyan szörnyű volt, hogy a gyomrom fáj a nyomor ilyen mértékű látványától. Mondtam, jó akkor kimegyünk, megnézzük mit lehet tenni az éhség csillapításán kívül. Az autónk Érd külső határában földes sáros utakon ment, valamikor Gulyás tanyaként emlegették, hatalmas eperültetvény volt ott. A „szedd magad” idejében én is ott szedtem meg a család eperszükségletét. Ma kietlen, nincs rajta semmi, műveletlen. Eljutottunk néhány házból álló telepre. Óriási szemétkupacok közepette hűtők tömege, amit egy család ad és vesz. Majd eljutottunk egy házhoz, ahol a hátsó kamrában két embert találtunk. A helység 8-10 m2 lehet, egy nagyobb ágy fér el, egy asztal, egy szék és egy nagyobb kályha. A benne lakók a nagyobb épület bérlői. Víz nincs, a tetőből az égre lehet látni, áram nincs, mérges kutyák a ház őrzői. Az asszony a szedett-vedett ruhák között ül. WC-t nem láttunk sehol. Az asszony nem tud járni. 70 éves. A férje vagy társa 77 éves, ő még járóképes. Kérdeztük, mennyit fizetnek ezért, azt mondják 30 eFt-ot/hó és 15 eFt/ hó a fa amivel tüzelnek. A fa amivel tüzelnek építkezésből maradt hulladék fa. Olyan élelmiszert kaptak amit nem kell főzni, mivel ezt itt nem lehet megoldani. Azt ajánlottuk, hogy egy héten egyszer elvisszük őket a baptista gyülekezet fürdőjébe és az asszonyt segítünk lefürdetni - mert egyedül nem tud. A szociális otthonba való felvétel lehetőségét elfogadták, ebben segítünk. A nyomor közelről, testközelben nagyon megviseli azt is aki a segítő szakmában dolgozik vagy dolgozott mint én is.
Aztán mentünk tovább és egy fenyvesekkel benőtt rendezett udvart láttunk, ahonnan szintén segélykérés érkezett a támogató szolgálat munkatársaihoz, ugyanis a szolgálat autója kijár házakhoz, hisz nem mindenki tud az osztó helyre eljutni.
Itt egy idős sápadt megtört asszony jött ki elénk. Mondtuk, hogy hallottunk róla, hogy nagy bajban vannak. Amikor a lakásba bementünk egy férfi feküdt az ágyon, mozgásképtelen, a felesége ápolja. Ez úgy mint az előző esetben egy bérlemény, nem sokkal nagyobb mint az előző, itt legalább víz van. Az asszony elmondta, hogy bérlők, de a tulajdonos áprilisban megszünteti a bérleményt, utcára kerülnek. Egyébként 40 ezer forintot fizetnek havonta. Nekik volt Budapesten lakásuk, de a devizahitelt nem tudták fizetni, ezért elvesztették a lakásukat, nem volt hova menniük. Ezt találták akkor ami kifizethető volt. Egy gyermekük van, ő Amerikába ment, de öt éve nem tudnak róla semmit. Nem tud semmit intézni, hisz itt nagyon messze van jármű, amivel elmehetne, a férjét nem tudja magára hagyni. A kilátástalanság, elhagyatottság, a tulajdonos keményszívűsége, az utcára kerülés kilátása nagyon összetörték. Ők nyugdíjas korukig, amíg lehetett dolgoztak, van nyugdíjuk, de nincs pénzük arra, hogy egy idősotthonba menjenek. Az idős emberek elhelyezésére hosszú hónapokat vagy éveket kell várni. Az alapítványi otthonokba a bekerülés súlyos milliókba kerül. Most mégis a katolikus egyház által fenntartott otthonba próbáljuk meg elhelyezni őket. Az otthon irgalmasságára alapozva.
Az irgalmas szeretetet Isten rajtunk keresztül adja. Bár társadalmunk szabályok mentén, szociális rendeletekkel gondoskodik a betegekről elesettekről, hátrányos helyzetűekről, de azt tapasztalom, hogy a rendeletnek van elsőbbsége nem az embernek. Oly annyira nem, hogy akik emberekkel foglalkoznak - szociális munkások, ápolók, pedagógusok –, vannak a legkevésbé megbecsülve. Az ember Isten teremtménye, csodája akkor is ha már nem tud alkotni, dolgozni, ezt magát kereszténynek mondó embernek első helyre kell helyezni, akkor is, ha a társadalom nem így működik. A polgári vallásosság nem az emberről szól. A mi igazságunk a szeretetben van mert csak ez tartja életben ezt a világot. Ezt kaptuk örökségül. Jézus közénk jött, hogy példát mutasson.
Tarnóczi Mária
