Beszámoló a gyógyító zarándoklatról és a VII. Szeretet Földe Talákozóróljáról
GYÓGYÍTÓ ZARÁNDOKLAT MAKKOSMÁRIÁN
Október 9-én a budaörsi karizmatikus csoport gyógyító zarándoklatot szervezett Makkosmáriára. A hűvös-borongós idő ellenére körülbelül háromszázan vettünk részt a rendezvényen. A Városmajorból zarándokbusz indult, de jöttek az ország távolabbi részeiről is, többek között Nógrádból és Pilisvörösvárról Budaörsről egy kisebb csoporttal gyalog vágtunk neki a körülbelül három órás útnak. Útközben többször megálltunk, a Szentírásból olvastunk fel gyógyulásról, illetve szabadulásról szóló részleteket, rózsafüzért imádkoztunk, énekeltünk.
Isten szeretete körülölelt minket az időnként felderengő napsütésben, a szépséges budaörsi panorámában, a természet ragyogó őszi színeiben. Az időjárás azonban nem volt kegyes hozzánk, és azért is imádkoztunk, hogy ne essen az eső Mire megérkeztünk Makormáriára, a réten már szinte minden ülőhelyet elfoglaltak.
A Te Deum zenekar kezdte is a dicsőítést, az emberek velük énekeltek, tapsoltak. A szél és a hűvös idő ellenére is tüzes lelkesedéssel dicsőített a zenekar. Közben rövid imádságok hangzottak el. Sipos Gyula bevezetője után Varró István tanítását hallottuk arról, hogy Jézus ma is gyógyít, és felhívta a figyelmünket az okkultizmus veszélyeire.
A tanúságtételben Éva testvér számolt be megtéréséről, az ezotériából történő gyógyulásáról.
A szentmisét Katona István atya mondta. Az Olvasmány és az Evangélium is a gyógyításról szóltak. A Királyok 2. könyvéből a szíriai Námán esetét (5,14-17), az Evangéliumban pedig a tíz leprás gyógyítását hallottuk, akiknek Jézus azt mondja, hogy menjenek Jeruzsálembe, mutassák meg magukat a papoknak, és útközben meg fognak gyógyulni. A teljes gyógyulás azonban csak egyiküknél következik be, a szamaritánusnál, aki visszasiet Jézushoz hálát adni. Katona István atya szentbeszédében azt hangsúlyozta, hogy gyógyulásunkat a szív egyszerűségében találhatjuk meg: ha Isten előtt alázatosak, engedelmesek leszünk (Námán a kezdeti felháborodás után mégiscsak aláveti magát Isten embere utasításának, és hétszer megfürdik a Jordánban; a leprások, bár még a gyógyulásnak semmilyen jele sem látszik rajtuk, elindulnak Jeruzsálembe), ha kiengesztelődünk egymással, ha megbocsátunk; ha bár még nem tapasztaljuk a gyógyulást imánk hatására, hisszük, hogy Jézus megadja a gyógyulást és hálát adunk érte
A szentmise után közbenjáró imaszolgálatot tartottunk, a templomban pedig szentségimádás volt. A szentségimádás alatt rózsafüzért imádkoztunk és énekeltünk. Meglepő volt, hogy majdnem mindenki kért imát.
A közbenjáró imádság alatt többen is beszámoltak arról, hogy Jézus már meggyógyította őket reménytelen betegségükből (gerincsérülés utáni bénulás, rák, stb.), és családjukért, házastársukért kértek imát. A legtöbben talán családtagjaik megtérését kérték, illetve belső gyógyulásért, szenvedélyeikből történő szabadulásért imádkoztunk értük. A végén a beszélgetésekből az derült ki, hogy szükség van az ilyen alkalmakra, sokan örömmel és hittel teli várakozással jöttek. Reméljük, hogy hagyomány teremtődik: lesz még gyógyító-szabadító zarándoklat Makkosmáriára.
A zenekart is sokan megdicsérték, még idős néniknek is tetszett, sőt, érdeklődtek, hogy hol és mikor lehet őket hallani. Az imádság erejéről: amikor már teljesen kiürült a tisztás, és az utolsó testvérek is átlépték a templom mezsgyéjét, eleredt az eső.
Csibi-Kuti Zsuzsanna
A vasánap esti gyógyító misére pedig megtelt a templom (kb. 120 ember). Utána még este fél kilencig tartott a közbenjáró imaszolgálat az imát kérő betegekért.
Azt reméljük, hogy a 2004-es Szeretet Földje Találkozó is segített oldani azokat a feszültségeket, amelyeket mindannyian hordozunk kapcsolatainkban, és értékes alkotásokkal, művekkel járult hozzá a szeretet kultúrájának kiépüléséhez. Az ország minden részéről ide érkező emberek társakra találtak egymásban, ismeretségek, barátságok köttettek. Lelkiekben, emberi kapcsolatokban gazdagodva távozhatott mindenki, aki megtisztelt minket jelenlétével.
