Tanúságtétel többszörös imameghallgatásról
A Máriaremete-i Bazilika történetében olvastam az Egyházközség honlapján:''Máriaremetén kifejezetten csoda nem történt, hanem imameghallgatások következményeként történtek gyógyulások, melyek ékes latin nyelven vannak feljegyezve és őrzik a székesfehérvári püspöki levéltárban.'' Gyönyörű ez a Mária kegyhely, a Kisboldogasszony Bazilika ékszerdobozra emlékeztető belsejével, csodatevő Mária képmásával, amit az eredeti tölgyfát tartalmazó ágak tartanak, és nem utolsó sorban tágas, kies és barátságos templom-kertjével. Ha nem is ''ékes latin nyelven'', de most egy 2019. augusztus 31-i 6. Szeretetláng Fesztiválon történt imameghallgatásról szeretnék beszámolni.
Voltam már ilyen Fesztiválon, de most valahogy nem túl lelkesen mentem - aztán annál több, nagy lelki élménnyel gazdagodva értem értem haza. Miklós fiamat vittem magammal a szívemben, akinek 26 évvel ezelőtti, gyógyíthatat-lannak tűnő pszichiátriai betegsége által kerültünk férjemmel együtt a Karizmatikus Megújulás lelkiségi mozgalmába. Egyetemista volt, amikor váratlanul megbetegedett. Ez a betegség nagyon nagy lelki szenvedéssel és öngyilkossági késztetéssel járt, és nem javult, csak rosszabbodott. Azt mondták hosszú idő kell az esetleges gyógyuláshoz, de ez nem történt meg. Az orvosok nem tudták meggyógyítani, az új gyógyszerek sokszor ellenkező hatást váltottak ki nála, nagy és szép reményekkel kecsegtető jövője, egzisztenciája kettétörni látszott. Végül a kanizsai gyógyító közösség kitartó közbenjáró imái által Jézus meggyógyította! Visszatért kamaszkorában elhagyott hitének gyakorlásához, az egyetem elvégzése után családot alapított, 11 éve Dublinban élnek. Az évek múlásával saj-nos újra elvesztette hitét, nagy bánatunkra kemény ateista lett. Azóta a hit, később a politika is nagy tabunak számít, ezeknek már említése is kapcsolatunk végét jelentené egy idő óta. Nagy meglepetésemre pár héttel ezelőtt éppen ő tett fel e-mailben egy hittel kapcsolatos kérdést, amiről elég hamar kiderült, hogy ez csak régi betegsége kiújúlásának tünete volt. Csak azért ''provokált'', hogy ellent mondhasson, minden mondatát a múltra, jelenre és jövőre vonatkozó sötétenlátás és pesszimizmus jellemezte, minden válaszom csak olaj volta tűzre, ezért nem is folytattam. Inkább megkérdeztem, elküldjem-e az édesapja halála utáni időszakról maradt antidepresszánsaimat, amiket ő is szedett valaha. Igennel válaszolt, ezzel elismerte betegségét.
Csókay András doktor Mustó Péter atyától idézett egy mondatot tanúságtétele elején: ''Nem tudom, van-e Isten, de ha kérem, mindig segít.'' A most 84 éves, világot járt Mustó Péter jezsuita atya nagyon népszerű volt a szegedi fiatalok körében, ahol Miklós fiam és jövendőbeli felesége tanultak, közelebbi kapcsolatba kerültek vele, kérésükre ő eskette őket később Fehérváron, majd Margaréta unokámat is ő keresztelte ugyanitt. Természetes, hogy nekem azonnal megint csak Miki fiam jutott eszembe erről, megerősítvén imakérő szándékomat.
Dr Csókay András tanúságtétele közben volt lehetőség közbenjáró imát kérni, de mire odaértem, már hosszú sor kígyózott az imasátor előtt. Nem csoda, állítólag soha ennyien még nem voltunk a Szeretetláng Fesztiválon! 95-en álltak előttem, (megszámoltam!) teljesen reménytelennek látszott, hogy sorra kerüljek. ''Ha most nem is, de kérlek Uram, adj máskor, máshol lehetőséget, hogy imát kérhessek Miki fiamért!'' - fohászkodtam magamban, és mivel úgy éreztem, hogy Ő ezt meg fogja adni, egy idő után kiléptem a sorból. Visszafelé a Szeretet Földje könyvsátora előtt vezetett az utam, ahol Sipos Gyula a szokásos barátsággal és örömmel üdvözölt, azonnal megajándékozott egy könyvvel, hiába tiltakoztam, hogy nem akarok ''potyázni''. Gyulát nagyra becsülöm, ő egy hitben megépült, felkent próféta, akinek kicsit sem szállt fejébe a dicsőség népszerűsége miatt, mint néhány más testvérünknél tapasztaltam. Itt és most könyvei árusítása volt a fő feladata, így semmi olyasmire nem számítottam, ami ezután következett, pedig az volt ám az igazi potyázás! Mivel éppen nem volt vevője, megkérdezte, hogy vagyok. Nem valami jól, mert nem sikerült közbenjáró imát kérnem, pedig fiam miatt fontos lett volna - feleltem. Na gyere, akkor imádkozzunk! - mondta határozot-tan, és leültetett a sátoron belüli padra.
Mintha a "másik oldalnak" ez nem tetszett volna, az még hagyján, hogy azonnal megjelent több vevő is, de felborult a sátorban egy másik pad, a rajta ülő nénit úgy szorítva a sarokba, hogy lehetetlen helyzetében mozdulni sem tudott, bizony nagy szükség volt Gyula fizikai segítségére.
A közbejött akadályok elmúltával leült mellém, és miután elmondtam imaszándékomat, olyan erővel kezdett imádkozni fiamért, hogy bizony kicsordultak a könnyeim... Hálaadással kérte sok minden másért is az Urat, többek között közösségünkért is, ami szintén fontos volt nekem. Kedves prófétája által azt az üzenetet kaptam Urunktól, hogy ''előtte vannak a kéréseim.'' Nagyon-nagyon megnyugtató és örömteli üzenet volt ez számomra, hiszen ha ott vannak a lehető legjobb helyen, minden okom megvan a bizalomra, hogy meghallgattatást nyernek!
Úgy éreztem, hasonló történt velem, mint a 2006-os szegedi Országos Találkozón, amikor le akartam mondani a közösségvezetésről. Nagy dilemmámban az Úr tanácsára lett volna szükségem , de a csoportos imánál mintha direkt kikerültek volna a szembe jövő imádkozók. Aztán délután éppen az ő ''ruhája szegélyének'' érintése közben kaptam egy ismeret szavát, ami megerősített, 8 évig érezhettem vezetőként ígéretének beváltásaként az Ő segítségét. Ott vált legkedvesebb énekemmé, amit aztán többször is megerősítetteék az értem imádkozók) az Én még mit sem tudtam Rólad, különös tekinettel két sorára: Meggyógyul a lelkem, megváltozik életem, Ha jelenlétedben ruhádat megérinthetem...
Régebbi tanúságtételeimben elmondtam, hogy a Szentlélek engem szép énekeink által érintett meg kezdet- ben is, és a mai napig minden ének nagy hatással van rám. Így történhetett az is, hogy a Fesztiválon is csak ámuldoztam, mennyire figyelembe veszik ezt ''odafönt''. Csüggedten érkezve kezdtem megbánni, hogy egyáltalán eljöttem, és fogadkoztam magamban, hogy ez az utolsó, többé nem jövök. Ebben az évben Szent II. János pápa az év elején húzott kísérő szentem, még a kezdő dicsőítésben egy olyan ritkán hallható, remek zenei kísérettel énekelt dal csendült fel, melynek refrénje az ő pápai jelmondata: Totus Tuus - Teljesen a Tiéd. Szívemhez szólva azonnal magamhoz térített a dal, és ismét feladatot adott: ''Jöjjetek hozzám,kik megfáradtatok, Töröljük le együtt a világ kömnnyeit... ...Imé az ország itt van köztetek!''
Alig hittem a fülemnek mikor a helyemre értem: újabb ajándékként legkedvesebb dalom csendült fel, könnyes szemmel és hálatelt szívvel énekeltem: Jézus Te vagy minden álmom, éjszakám és nappalom... ...köszönöm, hogy minden nap megtart a kegyelem! Szinte hihetetlen, ahogy áradt egymás után a sok kegyelem végig ezen a napon! Emel-kedett, elvarázsolt lekilállapotom még másnap, vasárnap is tartott, a déli szentmisén mintha minden ige direkt nekem szólt volna, imádkoztam, hogy azért a többi jelenlévőt is megérintse az Úr szava, hiszen Ő mindenkihez szólni akar!
Vasárnap délután egy aranyos agárdi gyerekprogramon, buborékfújó versenyen voltam unokámékkal. Este nem sokkal 9 óra előtt ért a vonatom vissza Fehérvárra, csakhogy az állomásról nem volt egy órán belül buszom hazafelé. A gyaloglás pedig nagyon nehezemre esik mostanában, a csomagomat nehezebbnek, az utat hosszabbnak éreztem a valóságnál. Letörve, kedvetlenül, holtfáradtan értem haza, és mintha végleg szertefoszlott volna a varázslat. Belépve a lakásba hamarosan csengett a telefon. Miki fiam vasárnaponként szokott hívni, szabadkozással kezdte, hogy azért hív ilyen későn, mert délután elfelejtette. (Dublinban még nem volt 9 óra sem, de tudta, hogy itthon egy órával ké-sőbbre jár). Jobb is, hiszen most értem haza - mondtam. Akkor nem is zavar, csak annyit akar mondani, ne küldjem az ígért gyógyszereket, MERT BÁR VALÓBAN POCSÉK HETEI VOLTAK, DE VÁRATLANUL JOBBAN LETT, már nincs semmi baja, most éppen buszon ül, útban egy zenei összejövetelre. Örömteli meglepetésemben annyit tudtam kinyögni, hogy ez nem véletlen Mikikém, de magamban azt mondtam, és ismétlem azóta is:
HÁLA ÉS DICSŐSÉG AZ ÚRNAK!
Természetesen Gyulának is nagyon hálás vagyok, mint az Úr közbenjáró szolgájának és prófétájának! Az ő nevét, és a Szeretetláng Fesztivál szervezőit, tanítóit, tanúságtevőit, zenei szolgálóit azóta is hálaadással foglalom imáimba!
Merényiné Kati néni
Ui.: Még eszembe jut, hogy sok éve, mikor az Isten Sátora Közösség vezetővé választott, mondtam lelki vezetőnknek, Ullrich Ágoston atyának, hogy pár évenként kitör ám rajtam a depresszió, és olyankor használhatatlan vagyok. Azt mondta, hogy ő is szokott depressziós lenni, saját és mások tapasztalatából is tudja, hogy ennek leghatásosabb ellenszere a közbenjáró ima. Így igaz, és lám, még ilyen közvetett módon is hat! Idősebb fiam betegségének egyik kiváltó oka az volt, (hívő pszicháterek szerint a gyógyszerek is azért nem hatották rá), hogy bár ő maga nem vett részt semmi ilyesmiben, de én, az édesanyja, mindenféle ezote-rikus praktikával foglalkoztam annak idején. Jó, ha mindenki tudja, ezek a démoni dolgok így is működnek, bizony hozzátartozóink is megbetegedhetnek! Hála Istennek a jelek szerint nagyon hatásos, ha szerettein-kért imádkozunk, vagy közbenjáró imát kérünk értük, de azért még jobb, ha megelőzésként nem csak saját, hanem az ő érdekükben is távol maradunk a NEW AGE mindenféle áramlatától és az ezoterikus praktikáktól!
Szerkesztői megjegyzés: Kicsit zavarba jöttem Kati néni írásától, mert túlságosan is megdicsér, de aztán annyi mindenki mást is, hogy azt gondoltam, jobb, ha felteszem a tanúságtételt, mint ha nem... (sipos)
