Így is történhetett volna
Anyu és apu már tudták, hogy ketten jövünk. Fiatal házasok voltak, anyu hamar állapotos lett, büszkén simogatta szépen domborodó pocakját. Talán egy este döbbenhettek rá, hogy ketten vagyunk idebenn, amikor egyszerre kétfelé mozdultunk és a feszülő bőrön két kis dombocska vándorolt a csípők felé. Rossz jel volt ez, nagyon rossz jel. Nálunk a Tajgetosz szakadékába dobják a gyenge, így valószínűleg életképtelen újszülötteket. Spárta kemény világa nem tűri a gyengeséget, a testi hibát, de még a csúnya fejformát sem – hát mi esélyünk lehetett nekünk? Apám hamar beletörődött a helyzetbe. Hisz még fiatalok vagyunk – mondta anyámnak -, ez a csapás többet úgysem ismétlődhet meg, Hellász istenei ezt nem engedik! Inkább a hűségünket és kitartásunkat vetik próba alá – és mi nem fogunk elbukni!
Csalafinta abortusz-történet
Egy asszony elmegy a nőgyógyászhoz, és így szól:
- Doktor úr, óriási bajban vagyok és nagyon nagy szükségem lenne a segítségére. A gyermekem még nincs egy éves, és megint terhes lettem. Nem akarok ilyen közeli korú gyerekeket.
- Rendben, mit szeretne tőlem? - Azt szeretném, hogy szakítsa meg a terhességemet, nagyon számítok Önre. Az orvos gondolkodóba esik, majd így szól:
-Azt hiszem, van egy jobb megoldás, ami az Ön számára is kevésbé veszélyes.
Egy mondat a szeretetről
Batta György testvérünk Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" cím? ismert verse egy változatát írta meg - ihletetten -, "Egy mondat a szeretetr?l" címmel, amit most, (egy nappal a váci kiengesztel?dési találkozó el?tt) örömmel teszünk fel a honlapunkra:
