- Részletek
- Kategória: Eheti
Reggel hallgattam a híreket, ismét kevesebben születtek, mint ahányan meghaltak hazánkban (az év első hét hónapjában), s újra nőtt a csökkenés üteme is. Hazánk becsült lélekszáma még épp egyezer fővel van a tízmillió fölött, de csak azért, mert a „nemzetközi embermozgások” – értsd: beköltözők – a 22 ezres fogyásból vagy nyolcezret visszahoznak…
Miközben hallgattam az elszomorító adatokat, eszembe jutott az idézet a Szentírásból: „Elhagyatottá lesz házatok…”
- Részletek
- Kategória: Eheti
Nemrégiben egy családért imádkoztam, akik elég nehéz anyagi és lelki körülmények közé kerültek, ráadásul a kisgyerekük is beteg, és a helyzete nem akar javulni a gondos orvosi kezelés ellenére sem. Imádság közben egy képet láttam, aminek az értelme az volt, hogy a gonosz lélek ezt az egész helyzetet arra akarja felhasználni, hogy a kilátástalanság és reménytelenség érzésén keresztül kihalássza őket magának.
- Részletek
- Kategória: Eheti
"...Nem véletlen, hogy a sátán folyamatosan nyugtalanságban akarja tartani testünket és lelkünket. Nem véletlen, hogy a világ harcol a figyelmünkért a tévén, rádión, híreken, eseményeken keresztül. Látszólag „csak” a pénzünket és az időnket akarja. Valójában azonban a lelkünk a tét…"
- Részletek
- Kategória: Eheti
A szeptember 18-i Szeretet Földje Találkozó el?adásainak témája a Szeretet ereje lesz. Épp a mai (hétf?i) szentleckében olvashatjuk, amit Pál apostol írt a korinthusi gyülekezetnek: „Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódottan mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az er? bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.” (1Kor 2, 3-5) Pedig ha valaki, hát Pál apostol valóban tanult ember volt, aki „oda-vissza ismerte” az Írásokat és azok kommentárjait is. Mégsem ezzel, hanem „a lélek és er?” tanúbizonyságával akarta megnyerni az embereket Krisztusnak.
A Szeretet erejér?l beszélnünk kell – a Találkozó el?adói ezt meg is teszik majd, mindannyiunk hasznára -, de a Szeretet erejét meg is kell tapasztalnunk! Igen, a Szeretet ereje átalakít és krisztusivá tesz minket, gyógyít és szabadít, kiengesztel és megújít…
Most csak egy rövid történetet szeretnék elmesélni, ami a múlt héten történt. Egy cigány családnál tartottunk összejövetelt – Teréz anya n?véreivel együtt -, s az alkalom közben szóba került, hogy a családf? beteg (leukémiás), így imádkoztunk érte. Aztán az egyik kis unokáért is, akinél izomgyengeséget diagnosztizáltak az orvosok. Akkor az egyik fiatal férfi – er?s, elég vad kinézet?, tetoválásokkal (egyik karjára akkora ördög volt rajzolva, hogy majd leugrott onnan) -, azt kérte, hogy imádkozzunk érte is. Természetesen odamentünk hozzá is. Imádság közben megkérdeztem t?le, hogy szeretne-e elmondani egy rövid imát Jézushoz – beleegyezett, így közösen elmondtunk egy életátadó imát. Utána félrehívott a fiú, és azt mondta:
„Én azt hittem, hogy ez az egész csak hülyeség. De amikor imádkoztatok értem, én tényleg éreztem, hogy valami átjár teljesen – én megtértem…”
Azt hiszem, mi órákig vagy napokig is beszélhettünk volna neki, mondhattuk volna az okosságokat, „oszthattuk volna az észt” – minden hatás nélkül. Amikor azonban Isten ereje átjárta ?t, akkor valóban megértette, hogy „valami van”, amire neki válaszolnia kell.
Tegyük hozzá, hogy mindez nem volt el?zmények nélkül való, hiszen elég régóta folyik már cigány-misszió itt, és ennek következtében ezek a családok már többször megtapasztalhatták Isten szeret? jelenlétét. A mostani összejövetelen is ott volt az a házaspár is, ahol az állapotos asszonynak azt mondták a terhességi vizsgálatok után, hogy a gyereke down-kóros lesz. Ezután a templomban imádkoztak érte, majd ezt követ?en, amikor elment az új orvosi vizsgálatokra, azt mondták, hogy a gyermeke teljesen egészséges…
Igen, nagy szükségünk van Isten szeretetére, nagy szükségünk van a Szeretet erejére! Kérjük ezért ?t, áldjon meg minket ezzel!
Imával és szeretettel: Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)
- Részletek
- Kategória: Eheti
Vasárnap Vácott voltam egy nagyon szép alkalmon, ahol több mint kétszázan ajánlották fel önmagukat Sz?z Máriának, és rajta keresztül Jézus Krisztusnak. Tele volt a templom – és aznap még az ország több pontján is volt hasonló elkötelez?dés -, a szervez?k igazán jó munkát végeztek. Én is sok ismer?s arcot láttam, voltak Mária légiósok, szeretetlángosok, id?sebbek, fiatalabbak – bár inkább id?sebbek, középkorúak és attól felfelé.
Persze nézhetjük ezt a másik oldalról is: az elvileg sokmilliós magyar katolikus közösségb?l ennyi embert lehetett – komoly munkával, imával -, meggy?zni és felkészíteni egy teljesebb elkötelez?désre Isten és a Sz?zanya iránt. (Szerencsére a program folytatódni fog, úgy látom Bocsa József atya és munkatársai elszántak ez ügyben…)
Hát igen, nehéz nekünk az elkötelez?dés. Valahogy olyan a természetünk, hogy mindig szeretnénk magunknak legalább egy kiskaput fenntartani, a „kimenekülés útját”. Régen se volt másképp. Amikor Jézus a házasságban (és Istenben) való, kivételt nem ismer? elkötelez?désr?l beszél, a tanítványok megjegyzik: ha így áll a dolog, jobb meg sem házasodni…
Tiltakozik a természetünk a teljes és feltétel nélküli odaadástól. Megrettenünk, félünk attól, hogy visszaélnek a bizalmunkkal, szeretetünkkel. Még Istennel szemben is fenntartásokkal vagyunk: hátha valami olyat kér, amit mi nem szeretnénk?!
Gyanakvásunk megfert?zi egész életünket. Egyébként is olyan korban élünk, ahol semmi sem bátorítja az embereket az elkötelez?désre, s?t! A fiatalok nem házasodnak össze, mert „mit lehessen tudni!”, mi jöhet még. A családtagok is elszakadnak egymástól, s a valahová tartozást más módokon akarják megélni – például pártokhoz csatlakoznak, ami pedig a visszaélés valóságos terepe -, s végül, szinte törvényszer?en csalódva, elzárkóznak minden komolyabb együttm?ködést?l és elkötelez?dést?l.
Nem véletlen, hogy a Szentírás szolíd fordítói az apostol szavait – amivel Jézus rabszolgájának nevezi magát és erre a rabszolgaságra hív minket – nem szó szerint fordítják. Grignon Szent Lajos még nem volt ilyen szemérmes, használta ezt a teljes alávetettséget jelent? szót Istennek és Sz?z Máriának való elkötelez?désében. Mindezt azért tehette, mert teljes bizalma volt bennük, s jól tudta, hogy Jézus és Mária nem élnek vissza ezzel a bizalommal, nem használják ki, nem fordítják rosszra…
Vajon él-e bennünk a szeretetnek és a bizalomnak ez a tüze? Merünk-e vakok lenni, hogy Isten szemével láthassunk? Bénák lenni, hogy Istenben és Istennel járhassunk és cselekedhessünk?
Remélem, hogy a válasz – határozott, vagy bizonytalan – igen lesz, még sokaknál. Akkor is, ha Isten különös útra hív bennünket. Akkor is, ha nem látjuk a következ? lépést. Akkor is, ha hinnünk és bíznunk kell, családtagjaink, barátaink tanácsai ellenére is. Akkor is, ha szívünk legmélyén érezzük a félelmet és remegést: mi lesz ebb?l?
Pedig tudhatjuk: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik ?t szeretik.” (1Kor 2, 9)
Mégis csak jobb Isten követni, mert az „Istent szeret?knek minden javukra szolgál” (Róm 8, 28), míg akik a saját szívük indulatait követik, azok – bármilyen keserves is ezt belátni –, önmagukat középre állítva, magukat istenítik… és azt is tudjuk, mi a bálványok sorsa…
Sípos (S) Gyula