hsz
Szolgálati közlemény - ahová ne írjatok hozzászólást!
Kategória: hsz
Megjelent: 2012. november 05. hétfő
Kedves Testvérek!
kérlek benneteket, hogy a Beszámolók, tanúságtételek menüpont alatt lévő írásokhoz ne írjatok hozzászólást, mert olyankor mindig összeugrik a rovat egész tartalma egy vékony, keskeny hasábba! Fogalmam sincs, hogy mi az oka (az értő emberek sem értik). Amíg nem sikerül kijavítani, kénytelen vagyok az e menüpont alá artozó hozzászólásokat törölni - elnézést kérek mindenkitől, most épp Marika testvéremtől, akinek a kedves hoztzászólását kénytelen voltam törölni -, csakis technikai okok miatt!
Megértéseteket kérve, imával és szeretettel: Gyula
abortusz kérdés
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Először is szeretném leszögezni, hogy számomra az abortusz gyilkosság, méghozzá az egyik legrémesebb. De van egy kérdés ami nem hagy nyugodni, mert sajnos, hozzám nagyon közel felmerült a dilemma. Mi van akkor, ha a terhesség során olyan komplikáció merül fel, amiben az anya egész biztosan belehal, ha nem szakítják meg a terhességét (pl. szívelégtelenség, akut terhességi zsírmáj, súlyos toxikozis.. vannak ilyenek). Ilyen módon a gyermek is biztosan meghal, az anya is. Mégis úgy tudom az egyház ezekben az anyai életveszélyes esetekben sem engedi az abortuszt. Pedig ilyenkor nem kérdés a magzat halála, csak az, hogy vele hal e az anya, akinek esetleg már van több felnevelni való gyermeke. Az élet szent. Igen. De biztosan így? Ha ennyire Isten kezébe akarjuk tenni az életet, milyen jogon végzünk életmentő vakbélműtétet? Tudom más, de mégis, nézni, hogy meghaljon egy többgyermekes anya, és nem megmenteni?! Mikor a gyermek biztosan meghal?!! Nem valami olyan honlap, amit olvasgatni kéne (egyházellenes), bocsánat a linkért, de ezt a történetet másutt most nem találtam meg: http://bioetikablog.hu/2010/05/magiszterium#more-960453 Nagyon várom a véleményeket, személy szerint érint ez a kérdés.
egyéni lelkiismeret
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Kedves K.! Tudomásom szerint az általad említett esetben - amikor az anya és a gyermeke is halálos veszélyben forog -, az egyház az egyéni lelkiismeretre és a családi döntésre bízza a dolgot. Persze az is igaz, hogy nemrégiben avattak boldoggá egy édesanyát, aki úgy vállalta a (sokadik) gyermeke megszületését, hogy tudta, ő meg fog halni... Gondolom, a hősies fokon gyakorolt szeretet miatt emelték oltárra, de ez nem kisebbíti az előtte írtakat. Imával és szeretettel: Gyula
háát szerintem nem lelkiismeret
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Én úgy tudom nem lelkiismereti kérdés, hanem kánonjog ? paragrafusa szerint abortusz minden esetben önmagától beálló kiközösítést jelent. Egyébként ezzel kapcsolatban novemberben fogok találkozni egy pappal, majd megkérdezem tőle is. Tudod azt az esetet meg is értem, mikor a gyereked megszületéséért vállalod, a halált. Nagyon tisztelem, és nagy bátorság ez. De nekem azzal van bajom, ha a gyereknek sem lenne esélye, mert nyilván a 24. hét előtt meghal az anya, akkor a gyermeke is vele hal. És még ilyenkor sem lehet.. Számomra ez az amit nem bírok megérteni. Próbáltam tényleg, de nagyon nehéz.. És az egyház nem engedi a fogamzásgátlást sem, csak a TCST-t. TCST jól hangzik, de tudjuk, hogy nagyon kicsi a biztonsága, nem küszöbölhető ki a teherbeesés. Így ha egészségi problémád van, ami miatt életveszélyes a terhesség, akkor nem védekezhetsz, de ha terhes leszel, nem mentheted a saját életed sem, ha szükséges (pl. toxikózis). Azt hiszem a házasságban a szűzesség sem megoldás.. nagyon nehéz ez. Szeretnénk megfelelni, de néha túl nehéz..
nem ilyen merev
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Kedves K.! Tudomásom szerint az egyéni lelkiismeret - helyes értve! - a "legfelsőbb fórum". Azt pedig kizártnak tartom, hogy a kánonjog előírja a szülő és gyermeke halálát egyaránt! (Egyébként ebben nem is illetékes...) Számomra egyértelmű, hogy amelyik életet meg lehet menteni, azt meg is kell menteni! Gyula
köszönöm!
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Köszönöm a választ! Megnyugtat, hogy így gondolod. (A kánonjog nem foglalkozik azzal, ki hogy hal meg, csak azzal, hogy abortusz tilos mindenhogy. De mondom ezzel kapcsolatban még okosodok majd ez igazán hozzáértő paptól) szép napot!
a megfogant élet szent.
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Kedves K! A megfogant magzat elpusztítása, nem helyes, akkor sem, ha az orvos (vagy más dilettáns személy) kategorikusan feltételezi, hogy a magzatelhajtás az állapotos anya túlélését jelentheti. Tudom nehéz elfogadni ezt a kijelentést, de egy ártatlan kis lény (magzat) életének kioltása árán nem etikus megmenteni az anyukát. Meglehet, mind a két teremtmény meghal egy olyan komplikáció következtében, amelyeket megemlített, de semmiképp nem helyes a magzat élete árán az anya túlélését feltételezve kioltani a pici életét. Egy hasonlattal megpróbálom érzékeltetni, ami talán segít megérteni miért nem helyes elfogadni az abortálás lehetőségét az ilyen esetekben sem. Két ember halad keresztül, egy rozoga omladozó labilis hídon, egy szakadék felett. Láthatólag nincs a közelükben senki. Nagy távolságból, a hídon haladókat szemléli egy statikus mérnök és egy mesterlövész. A statikus mérnök meg van róla győződve, hogy a híd, két embert nem bír már el és kettejük alatt össze fog omlani a híd és mind a ketten lezuhannak. A mesterlövésznek megfordul a fejében, hogy ha az egyik embert lelövi a hídról, akkor a másik ember talán átjuthat a hídon. A mesterlövész természetesen akkor hoz helyes döntést, ha nem lépi meg azt, ami megfordult a fejében. Ha így jár el, vagyis nem lövi le az egyik embert a másik túlélésének érdekében, csak akkor marad tiszta a lelkiismerete. Ez akkor is érvényes, ha a döntésének következményeként a szemük láttára leszakad a híd és a két hídon járó ember meghal. Elnézést a sánta hasonlatért, de talán segít megérteni a kérdést. Az állapotos kismama akkor hoz helyes döntést, ha az abortuszt minden körülmények között elutasítja, akkor is, ha ezzel a saját életét is kockáztatja. A kismama hozzátartozói részéről (férj, bármely családtag, rokon, esetleg barát) szintén az egyetlen helyes döntés az abortusz elutasítása. Ez azért lényeges, mert bizonyos esetekben a hozzátartozókra hárulhat a döntés, például a kismama eszméletlensége esetén. És az orvos (vagy más dilettáns személy) részéről szintén az abortusz elutasítása az egyetlen helyes döntés. Egy keresztény orvos, (nem keresztény is) aki az abortusz erkölcsi megítélésével tisztában van, soha nem hoz az abortusz mellett döntést. Elnézést a zárójeles részért, de fontos kiemelnem a dilettáns személyt, mert adott esetben előfordulhat az is, hogy a komplikációk felmerülése esetén, nem orvosi, és nem egészségügyi személynek kell a döntést meghoznia, a várandós nő gyógykezelésének, műtéti beavatkozásának vagy elsősegélynyújtásának tekintetében. Kedves K., az Istenbe vetett bizalmunk segít át mindannyiunkat minden nehéz élethelyzeten és a bennünket ért sorstragédiák elfogadásában és elviselésében is. ha egy ilyen komplikációban egy kismama elveszíti az életét a magzattal együtt, a földön maradt családját, hozzátartozóit a Gondviselő tovább oltalmazza. Egy hívőnek bíznia kell isten kegyelmében és gondviselésében, bárhogy alakuljanak is a dolgaink. A Szűzanya különös oltalmába ajánlok minden állapotos édesanyát, különösen az ilyen körülmények között elhunyt kismamákat picinyeket és az elárvult családtagjaikat.
tényleg sántit a hasonlat..
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
A függőhidas hasonlattal az a legnagyobb gond, hogy ott választási lehetőség van, ki éli túl. És remény a túlélésre. Az én kérdésem arra vonatkozott, ha biztos a halál. Vagyis a magzat halála teljesen biztos, a döntéstől tehát csak az függ, hogy az anyát is engedjük e meghalni vele. Pl. olvastam egy katolikus egyház által elfogadott magyarázatot a méhen kívüli terhességről. A szerint ha méhen kívüli terhesség van (mindenki tudja, hogy nem kihordható, de életveszélyes), a gyereket nem lehet kivenni a méhkürtből, nem lehet hormonális úton elhajtani, DE megengedett a méhkürt kimetszése, mivel ilyenkor csak „mellékhatás” a baba halála, nem szándékolt, csak a méhkürt beteg részét metszik ki (ahol véletlen ott van a baba is). Tehát módszertől függ halálos bűn, gyilkosság –e, vagy pedig nem bűn. Hát szerintem ez tényleg farizeusi.. Vajon egy igazi szerető házasságban hányan hagynák így meghalni feleségüket? és egy személyes megjegyzés: nagyon rossznak találom, mikor a végítéletet a meggyőzés eszközének használja. Jézus tehette mi- úgy érzem - nem tehetjük.
gyümölcstelen próbálkozás
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Kedves K.! Neked is csak azt tudom mondani, hogy nem kell azonosulnod az én álláspontommal. A halál csak akkor biztos, ha beállt, mondhatná egy orvos. Az abortusz végrehajtása, majdnem minden körülmények között magzatgyilkosság. Azért írtam a majdnem-et, mert előállhat, hogy a terhesség késői szakaszában elvégzett magzateltávolítás például, ha császármetszéssel történik, akkor a magzat megtartja az életfunkcióit és a baba életképesnek bizonyul, vagyis életben maradhat. A személyes megjegyzésedet nem igazán értem. Egyébként nem a végítéletre utaltam, hanem a különítéletre, amelyben mindenki részesül a halálakor, és a mondandómnak, csak annyi a lényege hogy, aki a halála órájáig sem tisztul meg, az Jézus Krisztus színe előtt fog szembesülni a bűneinek és a hibáinak és a szellemi tisztánlátás hiányának a következményeivel. Ez mindannyiunkra érvényes, és így természetesen a Gyulára is. A szellemi tisztánlátás nem feltétele az üdvösségnek ezért az abortusz, vagyis a magzatgyilkosság nem minősül minden esetben halálos bűnnek, tekintve hogy az esetek többségében valószínűsíthetően a rossz döntés, a szellemi tisztánlátás hiányából fakad. Mindezidáig azon fáradtam, hogy ehhez a szellemi tisztánlátáshoz hozzásegítsem a hittársaimat, vagyis téged, a Gyulát és mindazokat, akik olvassák ezt a párbeszédet. Megannyiszor szembesülök azzal a helyzettel, hogy ezen igyekezetem nem jár mindenkinél eredménnyel. Sokszor akkor sem, ha az Úr kegyelmére hivatkozom, vagyis a Szentlélek Isten kegyelméből, az ő sugallata alapján közlöm a mondandómat. Ez most is előállt, de nem szükséges a továbbiakban polémiát folytatnom a meggyőzés érdekében. A mondandódban, az én meglátásom szerint, önigazolás húzódik meg. Nem az igazságot keresed a kérdésben, hanem igazolást vársz másoktól a saját értékítéletedre. Ezt most itt, a Gyulától kaptad meg, ezért látod jobbnak az ő álláspontját. Ezért részemről, veled és Gyulával lezártnak tekintem az ezzel kapcsolatos párbeszédet. Ha valaki másnak van mondandója vagy kérdése a cikkel kapcsolatban, azokkal természetesen nem zárkózom el a véleménycserétől.
a tanúlságtétel
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Igen ! A jó istenűnk akarata teljesűlt,mert Ő már nagyon sokat szenvedett.
üzenet R-nek
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Kedves R.! Hozzászólásodat kénytelen voltam törölni a tanúságtételek rovatból, de nem tartalmi okok miatt! Valami oknál fogva, ha oda hozzászólást ír valaki, a cikkek összeugranak keskenyre és rosszul olvashatóra. Remélem, sikerül hamarosan kideríteni, mi a probléma oka. Megértésedet kérve: Gyula
Köszönjük szépen!
Kategória: hsz
Megjelent: 1999. november 30. kedd
Kedves Petra, Köszönjük szépen a tanúságtételt, egészséget és a lelki utad további szakaszaira megélt gyermeki hitet kívánva. JóIsten vigyázzon Rátok!
