Történetek az isteni gondviselésről - Ötszörös siker
A mi életünk nagy csodájának minősül az, hogy egyáltalán lett gyermekünk, de azt álmodni sem mertük volna, ami ez után történt velünk.
A feleségem olyan családi háttérrel rendelkezett, aminek következtében mind fizikailag, mind lelkileg nagyon gyenge volt az egészsége. A középiskolai tanulmányok elejétől már gyógyszeres segítségre szorult depressziója miatt, de sajnos nem sikerült azonnal megtalálni a megfelelő kezelést. E mellett még volt egy úgynevezett polineuropathia nevű betegsége, melynek lényege, hogy az idegsejteket körülvevő védőhüvely lebomlik. Ennek következtében előfordult, hogy Mónika 38 kg-ra fogyott, és amikor végre kijött a kórházból, csak kerekesszékben tudott közlekedni, mert jártányi ereje sem maradt. Együttjárásunk idején egy év alatt 10 hónapot volt kórházban. Emiatt jómagam és családtagjaink is aggódtak, hogy miként alakul az életünk, ha összeházasodunk, hogyan fogunk házastársként, családként működni. A házasságkötésünk előtti évben már nem volt kórházi kezelés, ez azért bíztató volt, annak ellenére, hogy egy közeli rokon még azt a nyomasztó hírt is keltette, hogy minek házasodni a páromnak, hiszen úgyis meg fog halni. Feleségem családja egyébként nem volt hívő, ezzel szemben ő templomba járt, közösséghez tartozott, felnőtt hittanra is beiratkozott. A családja ezt természetesen nem nézte jó szemmel, furcsállták.
Július hónapban kötöttük össze Isten előtt az életünket, és rögtön gyermeket vártunk. Feleségem nagyon félt, hogy képes lesz-e gyermeket szülni, de nem csak ő, hanem mindannyian aggódtunk, hogy nem lesz-e a szülésnek végzetes kimenetele. A várandósság alatt nem tudott enni, joghurtokon élt. Ilyen előzmények után egy kemény küzdelem indult el az első hetekben. Mónika által a depressziójára szedett pszichotikumokat az első trimeszter idejére abba kellett hagyni. Pillanatok alatt kiürült a szervezetéből, és olyan rossz lelkiállapotba került, hogy valamilyen oknál fogva csak az tudta kissé megnyugtatni, hogy hazaköltözött édesanyjához. Ott csak egyszerűen léteznie kellett, nem kérdezték, nem vártak tőle semmit, anyukája főzött neki, ő pedig csak próbálta elviselni az életet. Abba kapaszkodott, amit orvosa mondott, csak teljen az idő, jussanak el a negyedik hónapig, és akkor kap olyan gyógyszert, amitől újra rendben lesz. Így is történt, úgyhogy a 14. héten visszaköltözött az otthonunkba. Ez idő alatt én végig kitartottam a feleségem mellett, látogattam őt, és próbáltam megértést közvetíteni felé. Sokat imádkoztam, imádkozott édesanyám, édesapám, ők szentmiséket is felajánlottak. Egy fehérvári karizmatikus közösség imái, valamint nagymamám rózsafüzér imádságai is kísértek bennünket. Olyan kedves ismerősök is fohászkodtak értünk, akikről nem is gondoltuk volna.
A szülés minden komplikációtól mentesen, időben történt. Sem koraszülés nem történt, sem a feleségemnek nem lett baja, kisbabánk teljesen egészséges lett.
Ezek után egy gyógyszerváltás történt, és Mónika további négy egészséges gyermeknek adott életet. Nem volt többé olyan mélyrepülés, mint az első időkben, az első babánknál. Istennek legyen hála!
(Feri)
