Történetek az isteni gondviselésről - Mennyei alkalmazás, Munkahelyváltás égi ütemben...
MENNYEI ALKALMAZÁS
Volt egy kedvenc mobiltelefonom. Nem azért volt kedvenc, mert bármi különlegesre képes lett volna, sőt az egyik lehető legegyszerűbb konstrukció volt a 2003-as évben. Azért szerettem, mert drága kistestvérem utolsó sms üzenete volt benne, amit halála előtt írt nekem.
Az ő távozása a földi életből nagyon nagy fájdalmat és űrt hagyott maga után az egész családban.
Az én életemben ekkor köszöntött be a hit, és nagy kapaszkodót találtam Jézus Krisztusban. Szólt hozzám, és én megértettem Őt. Azt szerette volna, hogy hirdessem az ő szeretetét az emberek között, legyek világítótorony. Én a torony, Ő a Fény. Vásároltam is magamnak helyes kis, lámpás világítótornyot a könyvespolcomra, hogy ezt mindig észben tartsam. Arra azonban nem számítottam, ami ezután következett.
Egy boltban álltam a pénztárnál, amikor tudni szerettem volna, hogy mennyi az idő. Nincs karórám, az időt mindig a mobilomról nézem meg. Ahogy ránéztem a telefon képernyőjére, egy mozgó, színes kép jelent meg rajta. Egy tengerpart volt, világítótoronnyal. A toronyból sugárzó fény szépen lassan körbepásztázta a tengert! Mindez pár másodpercig tartott, majd eltűnt. Nem hittem a szememnek, aztán az egész történetet utólag képzelődésnek tartottam. Egészen addig, amíg egy hét múlva megismétlődött a jelenség. Gyorsan odamutattam a mellettem álló gyermekemnek, hogy ő is látja-e. Látta. Gyönyörű volt: sötétkék, éjszakai tenger hullámokkal, egy világítótorony, amiből erős, sárga fény sugárzik, és pásztázza körbe a vizet. Hívogatóan sugallja: el ne tévedjetek, erre gyertek!
Erre már reagálnom kellett. Bementem a márkakereskedésbe, és megkérdeztem az eladót, hogy ebben a telefonban létezik-e ilyen alkalmazás, vagy aminek hívják, mert én nem tudtam erről. Az eladó tiltakozott, és meglehetősen furcsállotta is a történetemet. Határozottan kijelentette, hogy ez a modell nem alkalmas ilyenre. Át is nézte, persze nem találta. Ezek után még egyszer láttam a jelenséget, majd elvesztettem a telefont egy vízparti séta közben. De a látványt, és az értelmét nem felejtem!
„Szüntelenül az Úr van szemem előtt, meg nem ingok, hisz ő áll jobbomon.”
MUNKAHELYVÁLTÁS ÉGI ÜTEMBEN...
Történt, hogy az újév elején már körvonalazódott munkahelyváltásom története. Alapvetően mindig hosszú távon gondolkodom, ezért mindig olyan munkát végzek, amit szeretek, érdekel is és tudok általa fejlődni is.
Az utóbbi két évben egyre tudatosabban élem meg az Égi irányítást, ami az esetemben azt jelenti, hogy mindenben kapok támogatást, ami a környezetem és saját fejlődésem is szolgálja. Ha az utamon járok –erre nyilván rá kellett érezni- a dolgok egyszerűen úgy intéződnek, hogy minden jól alakul. És ez még külön erőfeszítésbe sem kerül, egyszerűen örülni kell a jónak. Egyre inkább olyan emberekkel találkozom, akik hasonlóan élik mindennapjaikat.
Észre kellett vennem, hogy 12 év szünet után újra "terelnek" a Zenéhez és az ezzel való foglalatoskodáshoz. Őszintén szólva nem volt a terveim között... Egy más világban, rendezetten éltem napjaimat. Aztán érzések és álmok formájában jöttek az információk... Zenetanításról, ahol gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozom, és zeneszerzésről, ahol születnek a kompozíciók.
Február végén konkrétan megálmodtam, hogy május 1-től tanítani fogok. A való életben ekkor egy teljesen más munkakörben dolgoztam azonban eddigre kiderült, hogy azt a tevékenységet tényleg nem fogom folytatni. De a kérdés és egy csekély bizonytalanság akkor is fennmaradt, de hogyan lehetséges ez?
A válasz egyszerű: életem fontos tanulófeladata a Hit megerősítése magamban, higgyem el, hogy az Égiek mindenben gondoskodnak rólam és segítenek. Hát ennek a gyakorlása következett... Aki családfenntartóként gondolkozik, az nem választ és változtat munkahelyet felelőtlenül. Sok töprengés után felismertem a helyzetet és ráálltam az útra, amit kínáltak. De úgy gondolták, nekem is biztosnak kell lennem magamban.
Február és május között az történt, hogy megtudtam, valóban van egy zenetanár kolléganő, aki júniusra vár kisbabát. Tehát látszott a lehetőség, de sehogy nem értettem, hogy lesz ebből május elején kezdés. Április 28-án - mivel már csak egy munkanap volt a hónapból - felhívtam a kismamát, hogy jól van-e, biztos végigviszi-e a tanévet stb. A válasz igen volt, úgy tűnt az én ügyemből nem lesz semmi. Ez kicsit meglepett, de eddigre olyan mértékűre emelkedett a hitem, hogy nem kételkedtem, valami itt még fog történni két nap alatt, ami láthatóan is egyenesbe hozza a dolgaimat. Csak egy nap kellett hozzá... Másnap csörgött a telefonom, a kismama volt az. Kiderült, hogy orvosnál volt, aki azonnali hatállyal pihenést írt elő számára.
Így történt, hogy másnap valóban aláírtam azt a szerződést, amivel május elején munkába álltam. Ez volt a legjobb megoldás mindenkinek, hiszen a baba és az anyuka egészsége és fejlődése így volt a legjobban biztosítva, a zene által pedig nem csak az én lelkem szépül.
Ez a helyzet már februárban nyilvánvaló volt. Fent mindig jobban tudják... (T.L.)
„Bánjon veled szíved szerint, és váltsa valóra minden tervedet!”
