Szeretet történetek - a menny és a pokol

Kategória: Szeretet történetek Megjelent: 2012. november 20. kedd

Istennel beszélget egy ember: Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a  Pokol.

Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az  embernek, hogy betekintsen
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy  nagy fazék, benne ízletes     raguval. Az embernek a látványtól el kezdett csorogni a nyála. Csakhogy az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak  voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a  kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a  kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét  elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a  kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és  nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak 'képesség'  kérdése. ők megtanulták egymást etetni a hosszú kanállal, míg a falánk és önző emberek  csak  magukra gondoltak... Amikor csak magunkra gondolunk - a Pokol van itt a Földön.

(Haszid történet nyomán)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés