Szeretet történet: egy kislány története
Egy kislányt kimentettek a leningrádi blokád alatt. Lenocska volt a neve. Olyan kicsi volt és olyan kimerült, hogy elfelejtette a vezetéknevét. Elvesztette az egész családját : a szüleit, a nagymamáját, a bátyját. Egy különleges csoport talált rá a szörnyű téli lezárás alatt. Lakásról lakásra jártak, olyan gyerekeket keresve, akiknek a szülei meghaltak. Így fedezték fel Lenocskát és magukkal vitték. A lányka nem akart enni. Az ágyon feküdt, vagy a tűzhely melletti székben ült. És nem beszélt. Azt hitték, Lenocska meg fog halni. A kiürítés során már sok gyermek meghalt.
Kolja, egy 20 éves katona, babát készített egy régi törölközőből. Levágta, összehajtogatta, megvarrta... bizony elég ronda baba volt. Ceruzával rajzolt neki a szemet és a szájat. Görbe orrot.
Odaadta Lenának a babát és komolyan azt mondta:
- Te, Lenocska, vigyázz rá. Tanítsd meg neki, hogyan kell helyesen enni! Most már anya baba vagy. Vigyázz rá nagyon.
Lenocska hirtelen megragadta a babát és megölelte. Apró kezeivel kezdte simogatni. Vacsora közben zabkását adott a babának, és valami gyengédet suttogott. Végre ő is evett zabkását és egy szelet kenyeret.
Aztán Lenocska lefeküdt a babával, felmelegítette a kályha mellett, megölelte és aggódott érte. A ronda babáért.
A kislány túlélte. Mert nem halhatott meg, vigyáznia kellett a babára.
Ha van valakid, akivel törődhetsz, hatalmas ok arra, hogy élj: olyan emberekért, mint ez a kislány, aki később ápolónő lett és hosszú életet élt. Mindig elfoglalt volt a keze. És a szíve tele volt szeretettel...
(facebook)
