A berdicsevi cádik éjszakai szállása
Egyszer a berdicsevi cádik, Lévi Jic’chák rabbi Galícia fővárosába, Lembergbe utazott. Megérkezésekor a Nap már igen alacsonyan járt, ezért éjszakai szállás után nézett és az egyik gazdag zsidó emberhez, a hitközség egyik elöljárójához csengetett be.
A gazdag ember végigmérte a haszid férfit, majd közölte vele, hogy számos fogadó van a városban. Reb Lévi Jic’chák erre megismételte kérését, s hozzátette, hogy szegény ember lévén szállodai költségekre nem telik neki. Azonban az elöljárót ez a legkevésbé sem hatotta meg, csupán annyit mondott, hogy keresse fel a tanítót, az be szokott fogadni mindenféle jött-ment vándort. A berdicsevi rabbi pedig így is tett, s a tanító tényleg szívesen fogadta őt. Megjegyzendő, hogy sem az elöljáró, sem a tanító nem tudta, hogy kivel van dolga.
Másnap reggel híre ment a városban, hogy a berdicsevi szent rabbi Lembergben van, s a zsinagógában várja a híveit. Valóságos tömeg feketéllett a fehérre meszelt ódon zsinagóga körül. Százak, talán ezrek akartak találkozni a híres rebbével vagy akárcsak egy pillanatra megpillantani őt. A tömegben volt a gazdag elöljáró is, aki előre tört, s csakhamar a rabbi előtt hajbókolt, s kérte őt, hogy látogasson el házába, s élvezze vendégszeretetét, hiszen eddig minden tekintélyes ember nála szállt meg.
Reb Lévi Jic’chák határozott nemmel utasította el a „szívélyes” invitálást, majd a következőt mondta az elöljárónak: „Mi a különbség Ábrahám és Lót között? Miért dicsérik csak Ábrahám vendégszeretetét, aki a három angyalt tejjel, vajjal, kaláccsal és hússal vendégelte meg, és miért nem dicsérik Lótót, akiről szintén írva van, hogy nagy szeretettel fogadta az angyalokat, és maceszt sütött nekik?
Nos, a különbség a következő: Ábrahám nem tudta, hogy angyalok közelednek sátrához. Ő csupán egyszerű vándorokat látott, mégis elébük szaladt és szívesen fogadta őket. Tehát rászolgált az utókor dicséretére. Lót ellenben már kezdettől fogva tudta, hogy angyalokkal van dolga, így hát nincs semmi különös a viselkedésében.
Amíg nem tudta, hogy én ki vagyok, nem akart szállást adni, most pedig, hogy tudja, hogy én vagyok a berdicsevi rabbi, meg akar hívni a házába? Na nem! Én maradok a jámbor tanítónál, aki a legegyszerűbb emberben is meglátja az Isten-i képmást, s nem földi hiúságok alapján ítél!”
(Cseh Viktor, zsido.com)
