A nagylelkű szeretetről, Katharine Hepburn saját szavaival:
'"Tinédzser koromban apukám és én egyszer sorban álltunk, hogy jegyet vegyünk a cirkuszba. Végre csak egy másik család volt köztünk és a jegypult között. Ez a család nagyon lenyűgözött engem. Nyolc gyerek volt, valószínűleg 12 év alattiak. Az öltözködésük megmutatta, hogy nem volt sok pénzük, de a ruhájuk tiszták és tiszták voltak.
A gyerekek jól viselkedtek, mindannyian sorban állva, kettesével a szüleik mögött és kezet fogva. Izgatottan csicseregnek a bohócokról, állatokról és minden tettről, amit aznap este látnak.
Izgalmuk miatt úgy lehetett érezni, hogy még sosem jártak cirkuszban. Életének fénypontja lenne.
Apa és anya a falka élén állt, és a lehető legbüszkébben állt. Az anya megfogta férje kezét, és úgy nézett rá, mintha azt akarta volna mondani, hogy '' Te vagy a lovagom fénylő páncélban." Mosolygott, és élvezte, hogy a családját boldognak látta.
A jegyes hölgy megkérdezte a férfitől, hány jegyet szeretne? Büszkén válaszolt: '' Nyolc gyerekjegyet és két felnőtt jegyet szeretnék venni, hogy elvigyem a családomat a cirkuszba." A jegyes hölgy adta az árát.
A férfi felesége elengedte a kezét, a fejét leengedte, a férfi ajka remegni kezdett.
Aztán egy kicsit közelebb hajolt, és megkérdezte: '' Mennyit mondtál?" A jegyes hölgy ismét megmondta az árát.
Nem volt elég pénze a férfinak. Hogyan kellett volna megfordulnia, hogy azt mondja a nyolc gyerekének, hogy nincs annyi pénze, hogy cirkuszba tegye őket?
Amikor apám meglátta, hogy mi történik, benyúlt a zsebébe, elővett egy 20 dollárost, majd a padlóra dobta. (A legigazabb értelemben sem voltunk gazdagok!) Apám lehajolt, fogta a 20 dolláros számlát, megveregette a férfit a hátán, és azt mondta: ''Elnézést uram, ez kiesett a zsebéből."
A férfi megértette, mi történik. Nem kért segítséget, de kétségbeejtő, szívszorító és kínos helyzetben értékelte a segítséget.
Apukám szemébe nézett, apukám kezét a kettejébe vette, szorosan nyomta őket a 20 dollárra, és remegő ajkakkal és az arcán átfutó könnycseppel így válaszolt: '' Köszönöm, köszönöm Uram, uram. Ez tényleg sokat jelent nekem és a családomnak."
Apám és én visszamentünk a kocsihoz és hazavezetünk. Azzal a 20 dollárral, amit apa adott, meg akartuk venni a saját jegyeinket.
Bár nem láttuk a cirkuszt azon az éjszakán, de mindketten sokkal nagyobb örömöt éreztünk magunkban, mint amit a cirkusz valaha is felajánlhatott volna.
Azon a napon megtanultam adni az értéket.
Az adakozó nagyobb, mint a vevő. Ha magas és túlélő méretű akarsz lenni, tanulj meg adni. A szerelemnek semmi köze ahhoz, amit elvársz, csak az, amit elvársz adni - ami minden.
A mások áldásának fontosságát adni sosem lehet túlfeszíteni, mert mindig van öröm, amit adni lehet. Tanuld meg valakinek boldoggá tenni azzal, hogy adsz."
(Katharine Hepburn, a facebookról)
