Szeretet történet: Kafka és a kislány
"40 évesen Franz Kafka (1883-1924), aki sosem házasodott és nem volt gyereke, átsétált egy berlini parkon, amikor találkozott egy lánnyal, aki sírt, mert elvesztette kedvenc babáját. Ő és Kafka hiába keresték napestig a babát.
Kafka kérte a kislányt hogy másnap találkozzanak és keressék tovább a babát.
Másnap sem találták meg a babát, de Kafka ekkor átnyújtott a lánynak egy levelet. Azt mondta, hogy a baba írta. Ennyi állt benne: "Kérlek, ne sírj. Elindultam hogy világot lássak. A kalandjaimról írok majd mindig neked."
Így kezdődött egy történet, amely Kafka élete végéig folytatódott.
Kafka a találkozásaik során mindig gondosan olvasta fel a baba leveleit, amik tele voltak kalandokkal, beszélgetésekkel, amiket a lány imádnivalónak talált.
Végül Kafka, egyszer "visszahozta" azt a babát (vett egyet), mondván, hogy visszatért Berlinbe az utazásaiból.
"Egyáltalán nem úgy néz ki, mint az én babám" - mondta a lány.
Erre Kafka átadott neki egy újabb levelet, amelyben a baba azt írta: "utazásaim megváltoztattak." A kislány megölelte az új babát, és boldogan vitte haza.
Egy évvel később Kafka meghalt.
Sok évvel később a már felnőtt lány talált egy levelet a babában. A Kafka által aláírt apró betűs levélben ez állt:
"Minden, amit szeretsz, talán elveszíthetsz, de végül a szeretet majd ezer más módon fog visszatérni."
