Szeretet történetek - A fogalmazás
A tanítónő Bence szüleit várta fogadóórára. A házaspár nemrég elvált, és a tanítónő most a kisfiuk romló teljesítményéről és rossz magatartásáról akart velük beszélni.
Bence, aki egy szem gyerek volt, korábban vidám, együttműködő, jól tanuló kisfiú volt.
Bence anyukája belépett a terembe és leült a katedra melletti székre. Pár perccel később megjött az apuka. Meglepett, zavart pillantást váltottak, majd úgy tettek, mintha a másik ott sem lenne.
A tanítónő kereste a szavakat, hogy megértesse velük, mit tettek a kisfiukkal. De nem találta a megfelelő kifejezéseket. Végül odavezette a szülőket a gyerek padjához:
- Nézzétek!
A padban összegyűrt, könnyáztatta papírlap feküdt: egy iskolai fogalmazás. A ráírt szöveg mindkét oldalt betöltötte: de nem a megadott téma kifejtése volt, hanem egyetlen mondat ismétlődött százszor meg százszor.
A tanárnő csendben kisimította a lapot és átadta Bence anyukájának. Ő elolvasta, majd szó nélkül továbbadta a férjének.
A férfi felvonta a szemöldökét. Aztán ellágyult az arca. Örökkévalóságnak tűnő ideig nézte az összegyűrődött szavakat.
Végül gondosan összehajtogatta a papírt, elrakta a zsebébe, és kinyújtotta kezét a felesége felé.
Ő letörölte a könnyeit és elmosolyodott. A férfi felsegítette rá a kabátot és együtt távoztak.
A papíron ezek a szavak álltak...,sokszor, egymás után:
"Papa, mama, szeretlek titeket...Papa, mama, szeretlek titeket...Papa, mama, szeretlek titeket..."
(facebook)
