"Ti vagytok az én kezeim..."
Egy külföldi utazásom során hallottam egy templomról, egy római katolikus templomról, amely erősen megsérült a háború alatt. Ebben a templomban volt egy szép, nagy Krisztus-szobor, amelynek levitte egy gránát a két kezét. A háború után, amikor ezt a templomot renoválták, visszaállították eredeti helyére a Krisztus-szobrot is, de a két kezét nem javították ki. És most ott áll a Krisztus-szobor kezek nélkül. De elébe odatettek egy felírást, és arra ez van írva: Az én kezeim ti vagytok!
Megrendítő látvány. Egy kéz nélküli Krisztus, Aki azt mondja: Ti vagytok az én kezeim.
Az emberek ott állnak a Krisztus-szobor előtt és nézik a felírást: Az én kezeim ti vagytok.
Jézus kezei. Mi mindent tettek ezek a kezek! Hány embert erősítettek meg és támogattak. Hány embert megáldottak, megsegítettek és megvigasztaltak. Ezek a kezek imára kulcsolódtak össze, ezek a kezek szegények és nyomorultak felé nyúltak ki nagy szeretettel és simogatással. Ezek a kezek az egész világ felé tárultak ki, könyörülő, nagy irgalommal. Ezek a kezek gyermekfejeken nyugodtak áldóan, és gőgös, büszke emberek felé fordultak intően és figyelmeztetően. Ezek a kezek kufárokat űztek ki a templomból és megvédelmeztek egy bűnös asszonyt. Ezek a kezek kenyeret törtek meg és osztottak szét éhező embereknek, vihart csendesítettek le, tengeren és emberi szívekben. Gonosz lelkeket űztek ki szerencsétlen emberekből. Ezek a kezek betegeket gyógyítottak meg, könnyeket törültek le, bűnökből emeltek ki, szerencsétlen embereket az élet igazi útjára vezettek, eltévedt lelkeket. Ezek a kezek! Jézus kezei!
És ezek a kezek mi vagyunk!
Tettek már ma ezek a kezek valamit valakiért? Pedig olyan nagyon sok gyógyítani való seb lenne, olyan sok adni való, és olyan sok megbocsátani való lenne. És olyan sok szeretetre és együttérzésre lenne szükség. És olyan sokan várnak egy kedves szóra, egy biztos útmutatásra, egy lelket simogató mozdulatra. Ezek a kezek mi vagyunk....
(facebook)
