Viharban
Missziós munkánk során gyakran kerülünk viharos helyzetekbe. hol félreértenek minket, hogy meg se akarnak érteni. Kevés a munkatárs, sok a küzdelem. Olykor lelkileg, olykor egzisztenciálisan is nehéz helyzetbe kerülünk. Ez utóbbira néhány példa: a törökbálinti közösségi házban lakó házaspár férfi tagja néhány hete bveszítette el munkahelyét, most pedig az asszonynak is szóltak, hogy nem kell tovább bejárnia - mindketten tisztességes, lelkiismeretes, becsületes emberek (már ha ezt külön mondani kell hívő keresztényekre). Marikát, az érdi cigány misszió vezetőjét az önkormányzati választás másnapján (hétfőn) már várta az azonnali felmondás polgármesteri ügyirata. Tegnap pedig a feleségem kapta meg a felmondó levelét, pedig nála szorgalmasabb, kevdvesebb, tisztességesebb és a politikai ügyekbe még véletlenül se belekeveredő embert keveset ismerek (így aztán most megszűnik minden biztos jövedelemforrásunk). De osztályvezető volt egy állami hivatalban, kellett a helye, az új igazgató pedig buzgón intézkedett...
Éppen néhány napja, hogy ima közben arról elmélkedtem, mi ez a nagy viharzás körülöttünk - és úgy éreztem, ez a válasz világosodott meg bennem: aki Isten országát, a Szeretet földjét akarja építeni, az időről időre olyan helyzetbe kerül, ahol a békétlenek között neki kell békességszerzőnek lenni, a szeretetelenek között szerető szívűnek, az elcsüggedtek között reménykedónek, az összetörtek között erősnek, a hitetlenek között hívőnek, az anyagi, lelki bizonytalanság közepette bízónak - egyszóval krisztusinak lennie...
Azt hiszem, ha komolyan akarjuk venni Isten szeretetét és küldetését, ezt nem lehet megúszni. A végső szó azonban mindig Istené, Atyánké, a Szereteté, aki nem hagy el minket, és előbb vagy utóbb, de mindenképpen kisimítja a dolgokat...
Visszaigazolás
Úgy érzem, néhány dologban visszaigazolódott az a döntés, hogy a kiadói munkát (és megélhetést) átadva, teljes időben Isten országa építésének szenteljem magam. (Milyen nagyképűen hangzik ez a mondat, pedig csak azt a vágyat takarja, hogy egészen Istené lehessünk, és eljöjjön közénk Isten országa, mint a Szeretet földje - és természetesen ez utóbbi mondat nem királyi többesben íródott, hanem abban a hitben, hogy valóban többen is akarjuk ezt, imádkozunk és dolgozunk ezért.) Néhány ilyen megerősítő tény:
Tervek és egyebek
Többen kérdezték, hogy miért hagytam ott a Zarándok Kiadót, mik a terveim és egyáltalán, mib?l fogunk élni. Hát, mindenre nem tudok válaszolni (f?leg az utolsó kérdést illet?en egyel?re több az Istenbe vetett remény és a bizalom, mint a tényszer? valóság), de a terveinkr?l szívesen írok néhány szót, annál is inkább, mert hiszen a Kiadót és a Zarándok honlapot is ezek miatt adtam át…
Munkanapló - kezdődik az "új élet"
Ezt a rovatot azért kezdtem el, hogy folyamatában is mutathassuk az itt folyó munkát - és mindazt, amit teszünk, szervezünk. Hiszen azt mégse valami nagy hír, hogy minden hétfőn van imaösszejövetelünk Törökbálinton a katolikus plébánián - most épp egy három részes előadás után (a gonosz lelkekeről és a lelki-szellemi védekezésről) imaszolgálat volt -, aztán minden kedden szentségimáás van a Szeretetláng Kápolnában...
A keddek egyébként is elég zsúfoltak, mert általában akkor van Érden is cigány-missziós összejövetel. Most itt volt megint Székely János püspök úr is, a lakás tele volt gyerekekkel (legalább 20) és felnőttekkel, a püspök atya mesélt nekik, aztán indulnia kellett a Parlamentbe, mi még maradtunk énekelni, imádkozni, beszélgetni...
