- Részletek
- Kategória: Irodalom
Ülök a barátaimmal egy kávéházban Pesten. Romák vagyunk. Beszélgetünk és röhögünk nagyokat, anekdotázunk. Egyszer csak belép egy másik társaság, öltönyös igazi jó emberfajta. Nem messze helyet foglalnak. Beszélgetnek és mi is tovább nevetgélünk, sőt még egy kicsit hangosabban húzzuk is egymást, hisz zenészek vagyunk vagy mi a szösz.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Egy hétig maradtam, hét napom adtam magamnak, hogy végig gondoljam, hová jutottam és merre tovább. Egy hét, amíg nő a hajam, bajszom és szakállam. Nem nagy álca, de talán kevésbé hasonlítok magamra. Vagy jobban – ki tudja? Elvégre a szakállam is én vagyok, csak eddig mindig megfosztottam magam tőle. íme, az új szabadság hajnala a rejtőzködésben!
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Nyolcan ültünk a vasúti kupéban, minden hely foglalt. Hárman játszottak a gépükön, hárman zenét hallgattak. Könyv egyedül az én kezemben volt, ezzel kilógtam a társaságból. Szemben velem egy idősebb nő telefonált valami rokonának, hogy most indult el a vonat, egy óra múlva hazaér. Régimódi telefont használt, kézzel tartotta. Beszélgetés után gondosan betette egy tokba, majd hátradőlt az ülésen és lehunyta a szemét. Nem tudom, mi ragadta meg a figyelmemet benne, de rajta felejtettem a szemem.
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Csak amikor elindult a busz, akkor kezdtem el remegni. Milyen bolond vagyok! Mi értelme volt ennek? Oda a házam, a barátaim, az életem! És ha házas lennék? Ha gyerekeim lennének? Belelovalltam magam ebbe az őrültségbe – mi értelme volt ennek? Nem vagyok én hős ellenálló, se szent, csak egy fajankó aki hívőt és hőst játszik, közönség nélkül!
- Részletek
- Kategória: Irodalom
Már rakták a koporsóra a virágokat, rengeteg ember, többségük cigány. Feketében gyászol mindenki, halk zene, sirató, ez még jobban megrendíti az összegyűlteket.
Értelmetlen halál.
A vita egy vasárnapon kezdődött. Semmiségnek indult, csak két kisgyerek veszett össze, már nem is tudni min, de ez elég volt arra, hogy a két család egymásnak menjen.