Messziről nézve, sokmilliárdnyi ember közé veszve jelentéktelennek látszik életünk. Ugyan mennyit számít a mi szelektív hulladékgyűjtésünk és kerékpáros közlekedésünk a globális környezeti válság méretéhez képest? Csak statisztikai adat vagyunk minden tehetségünkkel és vásárlóértékünkkel együtt.
Közelről nézve azonban életünk és tetteink hirtelen óriási súlyt kapnak. Szüleink, testvéreink, gyermekeink és unokáink, valamint a körülöttünk élők életére meghatározó befolyást gyakorlunk. Ha szeretjük őket, figyelünk rájuk, akkor – pozitív irányban -, azzal, ha nem, akkor pedig azzal. (Ennek felelőssége, öröme és bánata alól lehetetlen kibújnunk.)
Életünk valódi jelentőségét azonban csak akkor ismerjük fel, ha megértjük, hogy olyan fontosak vagyunk, hogy Isten hajlandó volt értünk – érted és értem -, leszállni a mennyből, megélni egy látszólag jelentéktelen – egy poros faluban kezdődő és rabszolgahalállal végződő -, de valójában mérhetetlenül jelentőségteljes életet, hogy megmenthessen és mindig velünk – veled és velem -, élhessen.
Mert a szeretet mindent jelentőssé tesz. Mert Isten – aki lényege szerint Szeretet -, szerint nem statisztikai adatok, hanem egyetlen, megismételhetetlen, szeretett gyermekek vagyunk…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)