Gyerekkoromban állatos képeket gyűjtöttem. A rovargyűjteménybe összefogdostam mindenféle tücsköt-bogarat. (Az egyik cserebogár-rajzáskor olyan sokat fogtam, hogy egy nagy habszilika lap tele lett velük. Vízbe öltem őket, aztán feltűztem mind – éjszaka aztán feléledtek és kísértetiesen kaparásztak…)
A könyvek gyűjtése magától értetődő. Aztán iskolai takarékbetétkönyvbe gyűjtött bélyeg – év végére összegyűlt több, mint száz forint, akkor egyben kiadták. Fogalmam sincs honnan, de kamaszkoromban (’70-es évek vége, ’80-as évek eleje), még rejtegetett szexképeim is voltak. Később régi pénzek, a padlásokról leszedett „népi tárgyak” következtek, de volt első világháborús szuronyom és két ötujjas boxerem is. Aztán régi könyvek, Melocco Miklós-szobor, Szász Endre porcelán, indiai táncosnős csengő… Amikor keresztény lettem, és meg akartam szabadulni minden függőségemtől, ezeket mind elajándékoztam.
Egy felbuzdult pillanatomban a helyi könyvtárnak adtam az összegyűlt keresztény könyveimet. Egy filozófiát tanuló lánynak több polcnyi ilyen tárgyú köteteimet. A könyvektől mégsem szabadulhatok, mindenolvasó révén, folyamatosan veszem őket, mindig kevés a hely.
Most épp az út menti fákról lehullott diót gyűjtöm a zsebembe, egy részét az iskolaudvaron töröm fel és kínálgatom, másik részét itthon esszük.
Meg piros pontokat gyűjtök a mennybe, már ahogy…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)