Antoni Gaudí az építés zsenije volt, a barcelonai Szent Család templom pedig a világ egyik csodája. Picasso a rombolás zsenije volt, aki új utakat nyitott a képzőművészetben. Nem mindegy azonban, hogy ki és milyen szándékkal megy végig a megnyitott utakon.
Hitler és Sztálin megszállottan építkezett, tetteik azonban a rombolás antikrisztusi példái. Egy jó kertész gyomlál, irt, fejleszt, épít, gyarapít, a rossz kertész meg azt is elrontja, ami addig jó volt. Mindez azonban csak széljegyzet Istenhez, aki azt mondja: „az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útjaitok az én útjaim” (Iz 55,8), Jeremiást pedig így készíti fel, amikor prófétájává teszi: „Nézd, a mai napon a nemzetek és a királyságok fölé rendeltelek, hogy gyomlálj és irts, hogy pusztíts és rombolj, hogy építs és ültess!” (Jer 1,10)
Ezért mindent okosan, és megkülönböztetve, mert „mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelke kárt szenved? Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért?” (Mt 16,26)
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)