A ’90-es években jelent meg a Küldöttek című regényem (Julius P.S. álnéven), a fejemben volt a folytatás, de a kezemig már nem jutott el. Szintén akkoriban szerettem volna egy kidolgozott keresztény ökofilozófiai írást (előtte megjelent a Teremtmények méltóságáról), de ez is elsikkadt. Írtam néhány színdarabot, ami színpadra került (kis társulatok, néhány előadás), és főleg a Szent Istvánról szólót szerettem volna rendesen megírni (egy jelenetet belőle előadtak), de ez is elmaradt. A Sárkányszelídítők mesesorozat harmadik része se született meg.
Egy időben feleségem sok szerelmes regényt olvasott, akkor megígértem, hogy írok neki egyet, de nem tudtam megtenni, túl személyes. Aztán volt néhány próbálkozásom hogy a Nőről (mint olyan) írjak irodalmi szöveget, néhány részt feltettem a honlapunkra is, de kiderült, hogy olyan dolgokat kellene leírnom, amit ha megteszek, kiátkoznak a jó keresztény testvérek, ezért erről is lemondtam.
Volt néhány férfi hősöm, például hogyan tud egy magányos férfi elrejtőzni egy olyan világban, ahol mindent megfigyelnek, ezek megírása is félbemaradt. Évek óta írom az „Éden után, Özönvíz előtt” című regény is, Ádámtól Énokig, érdekes részek is vannak benne, de mégsem jó az egész, még mindig csak taszigálom ide-oda a szavakat. A honlapon fent van néhány részlet a Jézus személyiségéről és jelleméről szóló műnek is, jelenleg ez is áll, miként az elképzelt nagyobb mű is Isten stratégiájáról…
A számítógépemen a dokumentumok könyvtár tele van félbemaradt művekkel. Lehet, hogy én is csak egy félbemaradt ember vagyok? Vagy csak jobban szeretek olvasni, mint írni…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)