Amikor egy üres szobában csendben ülünk, akkor is rettenetes zaj van körülöttünk, csak nem halljuk. Ha azonban bekapcsoljuk a tévét, rögtön látjuk és halljuk a körülöttünk áramló zajnak egy töredékét a képernyőn. Ha felhívnak telefonon a világ túlsó részéről, az onnan elindított kis energia-információs csomag millió kilométereken, átjátszó állomásokon, műholdakon keresztül elér hozzám, és az én (erre a hullámhosszra hangolt) készülékem reagál és csörögni kezd…
Ha Isten csak személytelen világenergia lenne, akkor – ateisták és ezoterikus hívők nagy örömére -, tudnánk készíteni egy olyan készüléket, és/vagy kifejleszthetnénk egy olyan meditációs ráhangolódási technikát, amivel foghatnánk Isten adását, függetlenül személyes helyzetünktől és állapotunktól. Isten azonban nem világenergia, hanem egy élő személy, akit nem lehet tetszésünk szerint be- és kikapcsolni. Ő nem valami, hanem Valaki, akivel személyes kapcsolatba lehet és kell lépnünk, ha meg akarjuk ismerni.
Istennek személyisége és jelleme van, elvárásai és ajánlatai, vágyai és tervei – ezért lehetnek nekünk is, akik Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve -, csakhogy: „a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Iz 55,8-9)
Akkor tehát Isten megismerhetetlen? Épp ellenkezőleg, mert Ő meg akarja ismertetni magát velünk. Ezért jött el közénk és mutatta meg valódi természetét a názáreti Jézus Krisztusban…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)