Ezt a rettenetes mondatot még évtizedekkel ezelőtt hallottam először, de igazsága azóta is nyomja a szívemet: „Azé a világ, aki teleszüli.” Eközben pedig világunk egyszerre küzd a túlnépesedés és a megfogyatkozás önsorsrontásával.
Minél jobban él egy nép, annál kevesebb gyerek születik. Egyre nagyobb teher a gyerekvállalás, nőnek a költségek, az idő- és pénzráfordítás, közben pedig olyan sok minden más is van a világon, amivel foglalkozhatunk és ami kitölti az életünket! (És minél több mindenünk van, annál többet veszthetünk és annál erősebben akarjuk emberi módon biztonságosabbá tenni az életünket, ami megint csak pénz és idő…)
A szegény nemzeteknél megszületnek gyerekek, mert a gyerek munkaerő is, aki korán besegít a család megélhetésébe, a gyerek a jövő, a család biztonsága, az emberi szociális háló (olykor más nincs is). Nincs százféle egyéb szórakozási lehetőség, ami elvonná egymástól a férfit és a nőt, nincs „védekezés”, így megfogannak a gyermekek és döntő többségük meg is születik – és amikor felnő, talán már sóvárogva tekint a jóléti világ felé és elindul, hogy övé is legyen…
Az „igazságosabb és testvériesebb világ” pápáink által ajánlott szép víziója jó megoldás lehetne. Az osztozás révén a szegény és túlnépesedett országok jobban hozzáférnének az anyagi világ javaihoz – és kevesebb gyerek születne jobb körülmények közé -, ugyanakkor a gazdagabb és elfogyó népek is visszatalálhatnának a valódi értékekhez és békéhez – és több gyermek születne…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)