A Kafarnaum városáról szóló alábbi jézusi próféciát sokáig annak bizonyítékának tartották, hogy a Szentírás tele van mesékkel. („És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna.” - Mt 11,23) A városnak ugyanis nyomát sem lelték a Galileai-tó partján. Gondos történeti kutatások során azonban kiderült, hogy egy földrengés miatt a tó partja eltolódott, és a régi partvonal mentén a régészek megtalálták a romba dőlt, „elsüllyedt” és elhagyott város maradványait.
Erről eszembe jutott a vicc Mórickáról, aki este az utcai lámpa fényénél keresi az elhagyott holmiját. Amikor megkérdezik tőle, hogy itt hagyta-e el, azt válaszolja, hogy nem, hanem valahol a sötétben, de ott nem látna semmit…
Vajon nem így vagyunk-e mi is, amikor nem merünk bemerészkedni életünk és személyiségünk „alvilágba süllyedt”, sötét, és még önmagunk elől is elrejtett területeire, ahol problémáink gyökerei vannak, hanem ott keresgélünk, ahol legalább még látunk és értünk valamit – hacsaknem azt is tagadjuk, hogy egyáltalán létezne a mi kis személyes kafarnaumunk…
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)