Pipás Gyurka
Pipás Gyurka két dologról volt ismert a faluban. Az egyik a kinézete. Mindig ugyanabban az ötven éve divatos viseletben járt. Hosszú szárú csizma, a hozzávaló passzentos, de bő combú lovaglónadrág, kabát, kalap - illendően zsíros, kosztól egyszínű mind. Vizet, szappant sem a ruha, sem a gazdája évek óta nem láthatott. Ápolatlan haj és gyér szakáll, no meg az elmaradhatatlan pipa.
Még épp csak jött-ment beköltözöttek voltunk a faluban, így aztán sejtelmem sem volt, hogy kihez tartozik, miből él – de valamiből biztosan, mert különben nem lehetett volna ismert arról a másik dologról, hogy olyan részegre a környéken senki nem tudta inni magát, mint ő. De annyira, hogy egyszerűen összeesett az út közepén és felkelni sem tudott. Csak feküdt a tócsában, amelyik belőle forrásozott – hogy ilyen finom szavakkal fejezzük ki magunkat. Büdös és koszos csavargó volt na – hogy nyíltan beszéljünk. (Amikor később meghalt, azt mondták, még ötven éves se volt – de hússzal többnek látszott koránál.)
Történt egyszer, hogy épp a fiammal sétáltam az utcán. A nagyfiammal, aki akkor még csak a kisfiam volt, az első, és addig egyetlen, aki megszületett. Kétéves volt talán, gyönyörű szép és okos kisgyerek. Olyan büszke voltam rá, direkte azért sétáltam vele, hogy mutogathassam! Ahogy pedig jöttünk hazafelé, egyszercsak ott feküdt előttünk Pipás Gyurka, kiterülve a járdán. Ahogy szokott. Az emberek meg szépen kikerülték és mentek útjukra. Ahogy szokták. Megszokták.
Hanem énbennem felbuzgott a keresztény vér, felráncigáltam az öreget a földről és elsétáltam vele egy padhoz. Közben meg nagyon büszke voltam magamra, hogy én most a fiamnak is megmutatom, hogy milyen az igaz szeretet. Hadd lássa!
Ahogy rendkívül elégedetten sétáltam tovább, kezemben a kis kezével, egyszercsak megszólalt az Isten a szívemben:
- Add érte (mármint Pipás Gyurkáért) oda a fiadat!
Teljesen felháborodtam. Ezért a koszos és büdös, semmire se jó emberért?! Az én gyönyörű fiamat?! Kizárt dolog! Mire Isten csak annyit mondott:
- Én odaadtam…
- Talán ez volt az első pillanat az életemben, amikor valóban megértettem egy kicsit Isten szeretetéből irántunk. Ő valóban odaadta egyszülött Fiát, Jézust értünk, bűnösökért. Pedig az biztos, hogy a bűneink miatt koszosabbak és büdösebbek voltunk, mint Pipás Gyurka valaha is lehetett. És mégis. Így szeret minket az Isten…
Sípos (S) Gyula
