Hat rövid történet
Örkény István emlékév van. Az ő drámáiban, regényeiben és novelláiban - valamint a híres "egyperces" történetekben - megjelenő groteszk látásmódja méltán tette őt nemzetközi hírű íróvá. Most előtte tisztelgünk hat rövid saját (Sípos (S) Gyula) történettel:
Írj fogalmazást a háziállatokról
Kiss Mária, 4.b.
Mi télen csak hangyákat tartunk, a kisebbik, fekete fajtából. Ők mindig velünk vannak, bár anyu nem szereti, de kiirtani se tudja őket. Nyáron nagy hangyáink is vannak és néha szárnyas hangyák is. Tavasztól pókokat is tartunk, a kaszás pókok a fürdőszobában érzik legjobban magukat. Csak azt nem tudom, hogy kerülnek oda. Anyu szerint a lefolyón másznak fel, vagy az ablakon jönnek be. Nyáron legyeket is tartunk, de a kaszás pókok nem eszik meg őket, pedig én azt hittem.
A kertünkben meztelen csigáink vannak és éti csigáink is. Ezt állítólag az olaszok meg is eszik. A bátyám beszórta őket sóval, mert azt mondta, hogy akkor kijönnek a házukból és meg lehet enni őket. De nem jöttek ki, csak fehér habot eresztettek, így nem ettük meg őket.
Bogaraink is vannak, a legtöbb a vérszívó, a bátyám szerint annak verőköltő bodobács a neve és nem is vérszívó, de szerintem igen, mert piros. Időnként a fenekükkel összetapadnak és úgy mászkálnak, a bátyám azt mondja, hogy tudja, hogy miért, ilyenkor röhög, de nem válaszol. Szerintem nem is tudja, csak nagyfiúzik.
Nagyobb állatunk nincs, bár a szomszédok összes macskái a mi kertünkbe járnak. Volt egy homokozóm, de anyu már nem engedi meg, hogy ott játsszak, mert a macskák állandóan abba piszkolnak. A bátyám szerint a franciák megeszik a macskákat. Ha nagy leszek, lesz egy francia barátom!
*
A fiú és Isten
- Isten, nem tudom, hallasz-e most engem.
- Igen.
- Mert ez most nagyon fontos, nem olyan, mint a bicikli volt karácsonykor.
- Igen.
- Mert azt nem kaptam meg, haragudtam is rád, de már elmúlt! Nem haragszom.
- Igen.
- Igazán nem haragszom!
- Igen.
- Viszont most egy nagyon fontos dologról van szó! Anyukám beteg.
- Igen.
- Kérlek, gyógyítsd meg őt! És én ígérem, hogy mindig nagyon jó fiú leszek és imádkozni is fogok!
- Igen.
- És ha meggyógyítod, minden vasárnap elmegyek a templomba, és el fogom mondani az esti imát is, meg a reggeli imát is és nem csalok többet a házi feladatnál se és nem fogok átkukucskálni a kerítésen, amikor a Tomi nővére meztelenül napozik a hátsó kertükben, és mindig szót fogadok anyunak!
- Igen.
- De ha nem segítesz, én se segítek neked soha többet!
- Igen.
- És nem megyek többet a templomba és akkor nem lesz ott egy normális gyerek se, csak a Tomi, de ő a barátom és egyébként se szeret oda menni, csak muszájból.
- Igen.
- Remélem hallottad, amit mondtam, mert ha nem segítesz, soha többé nem állok szóba veled!
- Igen.
- Tudom, hogy hallottad, mert te vagy az Isten. Kérlek, ne engedd, hogy anyunak baja legyen!
*
A Szőke
Ez se volt jó nap. Még a kocsmába se ült be, inkább hazament.
- Na, mi volt? – kérdezte a felesége.
- Semmi. Mi lett volna? Betelt.
- De a telefonba még azt mondták, hogy van hely!
- A telefonba még magyar voltam, mert csak a hangomat hallotta. De amikor meglátott, akkor már csak egy cigány. Rám nézett, oszt máris betelt minden hely. Hát én nem vagyok magyar? Milyen nyelven beszélek? Miből van a vizsgám? De elegem van ebből, minden mocskos gádzsóból, legszívesebben megölném mindet! Aki válogat, mind megölném! Cigány vagyok? Nem vagyok magyar? Akkor dögölj meg!
Az asszony csak hallgatott. Aztán kitette az asztalra a kenyeret meg a szalámit.
- Ha ölni akarsz, öld meg a Szőkét.
- Az lesz a vége, figyeld meg! Előveszem a nagykést és belevágom!
- Itt van már az ideje, aztán meg – vetett egy félmosolyt az urára -, az is magyar.
- Igazad van asszony! De még milyen magyar! Magyar! Fehér! Igazad van, holnap kést vágok belé! Nem, holnap nem jó, hanem holnapután, hét végin, addig mindent elő tudunk készíteni.
- Szóljak a Józsinak?
- Nem kell! Én szúrom meg!
- Egyedül nem bírod, a Szőke majdnem száz kiló! Ha neked megy, annyi!
- De nem jön nekem, mert megfogjuk kötéllel! Szólok Dzsuliónak meg Csabinak, te meg elhívod Dzsenifert. Hajnalban megfogjuk, én egy perc alatt végzek vele! Nem bánom én, ha akkorát vágok is a torkán, hogy leesik a feje, a vérnek így is, úgy is ki kell jönnie!
Az ember végre megnyugodott, még meg is vidámodott, ha arra gondolt, ami következni fog. Jó nap lesz az, végre jó nap!
Eközben tőlük három méterre Szőke, a magyar nagy fehér fajtájú koca békésen aludt az óljában. Talán moslékról álmodott. Bizony arról már csak álmodhat! Holnap már nem kap enni, hogy harmadnapra, mikorra leölik, kevés étel legyen a beleibe, hogy könnyebben lehessen tisztítani.
*
Különös
Zsolt reggel különös érzéssel ébredt, ami átjárta egész testét. Egészségesnek érezte magát!
Különös! Szippantott egy nagyot a levegőből – igen, ez ugyanaz a szennyezett, benzinszagú, poros levegő, mint amit eddig szívott, de mintha ma ez nem ártott volna neki.
Különös! Talán a víz? Az olyan szennyezett, hogy mérgekkel kell fertőtleníteni, hogy iható legyen. Kiment a fürdőszobába és aláhasalt a csapnak. A vizet ízlelgetve rájött, hogy ez ugyanaz a klórozott folyadék, amivel eddig mérgezte magát.
Különös! Gyerekkora óta nem érezte magát ilyen jól! Egészen kalandos kedve támadt, kiment a hűtőhöz és kivett egy előrecsomagolt szendvicset. – Na, ebben legalább ezerféle E-izé van, tartósító szerek, színezékek – gondolta, majd két falásra lenyomta az egészet.
Különös! Már fél órája ébren van, evett, ivott, lélegzett, és semmi émelygés, semmi köhögés, semmi hányinger, semmi gyengeség - ez nagyon különös!
- Lehet, hogy szuperember lettem? Vagy másokkal is ez történt? Fel kellene hívni valakit, hogy velük mi van – de kit? Vagy inkább vegyek egy lottót? Lehet, hogy megütném az ötöst! Vagy esetleg meghaltam, azért érzem ilyen jól magam?
Zsolt felöltözött, zsebébe dugott egy tollat – „egy lottózót azért bepróbálok” – és elindult, hogy kiderítse, mivé lett a világ.
*
A kísérlet
- Uram, tudja mekkora sebességgel hajtott az autópályán?
- Egészen pontosan egyszáznyolcvanhét-egész –háromtized kilométer per óra sebességgel.
- Nagyon vidáman mondja! Ez a kis kaland önnek százharminc-ezer forintjába fog kerülni!
- Vidám vagyok biztos úr, mert sikeres kísérletet hajtottam végre! Elmagyarázom önnek is, és akkor látni fogja, milyen nagyszerű eredményt értem el! Egyébként meg nem kell megbüntetnie, mert én, mint tudományos ember tökéletesen kontolláltam a kísérlet paramétereit, hogy semmi hiba ne történhessen. Kérem, ha vissza tetszik menni tizenöt kilométert, ott talál egy táblát, hogy sávlezárás, s ha előre tekint, ott a másik, a sávlezárás vége. Én helyeztem ki még reggel, hogy még véletlenül se tévedjen senki ebbe a sávba, ahol én a kísérletet lefolytatom.
- Á, szóval ön rakta ki a táblákat! Engedély nélküli kihelyezésért újabb százas ugrott a pénztárcájából, azt ugye tudja?
- De kérem, a tábla elkerülhetetlen volt! És egyébként is, gyorshajtás, ugyan? Tudja, a bolygónk milyen gyorsan száguld az űrben?
- Arra nincs trafipaxunk, csak az ön autójára. És törvény és tarifa – de ha sokat kekeckedik, itt helyben bevonom a jogosítványát..
- Kérem, az nagyon helytelen lenne! Ez a kísérlet – jó, most tekintsünk el a törvény hibájától, mert a kísérlet szempontjából érdektelen – ez a kísérlet fontos tudományos bizonyítékkal szolgált egy fizikai elmélet alátámasztására! Kérem, az autópálya helyzete itt pont olyan, hogy amennyiben én ebbe az irányba előre haladok, akkor – a Föld dőlésszögét is figyelembe véve -, pont a bolygó keringési irányával szemben megyek. Érti már!
- És az mit jelent?
- Kérem, hát azt jelenti, hogy ha én ezen az úton pont egyszáznyolcvanhét-egész –háromtized kilométer per óra sebességgel haladok, akkor számításaim szerint pontosan egy színegységnyi eltérést fogok észlelni a csillagok fényében a vöröseltolódásnál. És így is történt! Igazoltam!
- Ember, most nappal van, nem is látszanak a csillagok!
- De biztos úr, a csillagok mindig ott vannak, csak ilyenkor a napfény eltakarja őket. Megfelelő eszközzel azonban ez az apró probléma kiküszöbölhető.
- És magának hol van ilyen műszere? Egyáltalán nem látok semmilyen műszert az autóban.
- Biztos úr, ön nem figyel eléggé! Hiszen láthatja, itt van az orromon. Napszemüveg!
*
Ez valódi!
- Vezérigazgató úr úr, ezt kóstold meg, ez valódi!
A férfi nehézkesen leült a másik mellé a korlátra, letette maga mellé a nagy hajléktalan-szatyrot, majd óvatosan elvette az ötliteres befőttes üveget és belekortyolt.
- Ez nem kannás bor, ez nem műtrágyából készült! Igazi gyümölcs van benne, érzed!
A férfi elégedetten bólogatott, akkurátusan megtörölte a száját majd visszaadta az üveget.
- Polgármester úr, ezt igen finomra csináltad! Mi van benne?
- Há! Úri fogást csináltam a múltkor a piacon. Ott rohadt a narancs, mondom ba.meg, nem kell ez már senkinek, este szépen elballagtam érte, azt megsétáltattam hozzám, az erdőbe. Van ott még egy-két ilyen üvegem, rendesen érik benne, egy kis kenyérrel, vízzel, ezzel azzal! Ez elvisz a mennyekbe, de nem halsz bele, hacsak nem a gyönyörűségtől!
- Ja. Emlékszel még Csigára?
- Melyikre?
- Amelyik búvárkodott is. Csövi volt, még a régi időkben. Az má fenn van.
- Arra a Csigára? Hát avval én még együtt tarháltam a bélásokat a hídon, hogy legyen pénzünk a koncertre! Bazmeg, az valódi csövi volt, nem ilyen divatmajmok, mint ezek a fiatalok, akik itt mászkálnak letolt gatyával! Tán vele aludtam először bokrok közt!
- Ja. Eszembe jutott. Tudod, anyagozott. Őt aztán nem érdekelte, hogy valami sza.t szipuzik vagy bortól áll be.
- Meg is halt, ba.meg, alásétált egy kamionnak. Akkor is tele volt. Nekem is jött mindig, hogy van nitrohígítója, zacskózzunk, de én már akkor is mondtam, én aztán nem! Én nem döglök meg ezektől a műanyag sza.októl! Inkább nem iszom kannásat se, ha tudom, hogy műtrágyás! Megcsinálom én magamnak a valódit, attó nem lesz semmi bajom! De ezt csinálnám én a várossal is! Kihajigálnám a sok műmajmot és csak valódi emberekkel dolgoznék! Mingyá más lenne minden!
- Ha te lenné a polgármester.
- Majd még leszek, meglásd! Oszt akkó te leszel a vezérigazgató. Oszt tudod, hogy vesszük fel az embereket? Behívom, oszt azt mondom neki: ígyá! Elé teszek egy ilyet, ha megissza, akkó ember. Ha nem, mehet a picsába! Mer én csak olyanokkal dógozok együtt, akik bírják az életet! Érted!
Na, különbe jó, hogy jötté! Segíccsé felállni, oszt menjünk ki az erdőbe. Majd meglátod, idén milyen fájintos házat építettem! Hozd az üveget is, mer én már billegek egy kicsit. Azt meg nem szeretném, ha eltörne, mer má ilyet nem találni sehun. Van ott hely is, meg pia is, én nem sajnálom, nekem mindenem van, hát nem én vagyok a polgármester?
Polgármester úr lassan felállt, felrángatta a nadrágját és újrakötötte egy zöld nejlonzsinórral. – Mindig szétcsúszik ez a sza. – morogta, majd kissé tántorogva elindult a fák felé. Vezérigazgató úr rátette a tetőt a befőttes üvegre, betette a szatyrára, majd a társa után indult és mosolygott. Jó nap ez a mai. Valódi!
Sípos (S) Gyula
