Egy kis szórakozás: Hippi; Nyugta; Farkasok; Csirkék; Föld
Itt a napi firkák újabb sorozata - a facén naponta, itt összegyűjtve, kép és szöveg: Hippi; Nyugta; Farkasok; Csirkék; Föld... tessék parancsolni:
(Hippi)
Ezek már csak ilyenek! Régen volt az a hosszú, loboncos hajuk, emlékszel? Ez persze titkolja, szép sima a feje, mint a miénk, de mi pontosan tudjuk, hogy mi van benne! Fogadjunk, hogy belül tele van tetoválva! Ja, meg békéről beszél, de csak azért, hogy kötözködjön, ebből is látszik, hogy milyen! Meg lehajtja a fejét, alázatoskodik, de mire fel? Csak nem tán azért, mert nehézfejű? És különben is, aki rendes, az nyugodtan járhat kihúzott derékkal, hát nem? Dehogynem! Meg ez a mánia a természetességgel – és akkor a fejlődés? Ezek csak kárognak, hogy túlzabáljuk a Földet, meg globális felmelegedés, ugyan már? Tudod, ki a meleg? Na, csak azért! Figyeld csak meg, mi felemelkedünk, egyre magasabbra, és nem igaz, hogy ki fogunk durranni! De nem ám! Majd meglátod, amikor felülről lenézünk rájuk, hogy fognak irigykedni. Eljön az idő, amikor majd elenged minket, az, aki még visszatartja a repülésünket, és akkor miénk lesz az egész világ! Ez a szerencsétlen hippi, ez meg itt marad. Úgy kell neki!
(Nyugta)
Akkor a tételek: volt egy tea, két szelet péksüti, reggeli gyógyhatású készítmény, ima – ez kedvezményes áron -, aztán a reggeli morgás, és séta a munkahelyre. Két rossz vicc és egy segítség, ez utóbbi jó, több kellene, mindjárt kisebb lenne a számla. Meresztgető szemek és kényelmetlen pillantások, belső zúgolódás, bánat nélkül, ez sajnos feláras. Szorgalom semmi, ebédnél egy kis torkosság, később a betegséggel majd fizeti. Délután szigorú csendes pihenő, elmélkedés helyett alvással, ezért plusz díjat számolunk fel. A szokásos könyvek, ebből az egyik szintén feláras. A mosogatással csökkentettük a végösszeget. Hajajaj, az esti viselkedése emelt áfás lett. És végül ima, igen… sajnos ezen a kártyán nincs elég a számla kiegyenlítéséhez. Holnap jöjjön az újjal, addig a számlájára terheljük… Tessék parancsolni, itt a nyugta, hogy ne legyen nyugta…
(Farkasok)
Mi vagyunk a farkasok! Ezt nézd, jó mi! Tök hegyes a fogam, ugye! De nem vámpíros, hanem farkasos, direkt úgy csináltattam! Na, és mit szólsz a hajamhoz? Melírozott szürkét kértem, mert láttam a nesönel dzseografikon, hogy a farkasoké is ilyen. Nagyon állat! Amikor utána belenéztem a tükörbe, majd elájultam, de komolyan! Nagggyon félelmetes volt! És be fogok tetetni két pirszinget is ide, és már van két szürke kontaktlencsém is, tegnap este betettem, ne tudd meg! Csak benn hagytam, aztán reggelre bevérzett a szemem, így most nem tudom hordani, de nem is baj, mert így véres szemmel még félelmetesebb! Úgy fotózd, hogy látsszon! Próbáld meg makrózva, vagy halszemoptikával, direkt a szememre irányítva. Elég gonoszul nézek? Kiteszem a fészre, tuti, hogy egy órán belül tele lesz lájkokkal! Imádni fogják! Na, milyen?
(Csirkék)
- Olyan hamar elhagyják a családi fészket…
- Kirepülnek… na jó, azt nem, de kifutnak a világba…
- Hogy elszállt az idő! Még csak néhány hete, hogy tojásban melengettem őkett, tegnap még napos csibe volt, ma meg már kamasz… már elérték az egy kilót!
- Mintha csak sumó birkózók lennének! Mi ennyi idősen fele ekkorák se voltunk! Lassabb volt akkor az élet, nyugodtabb…
- Ez igaz. De az is, hogy nekik több jut mindenből. Holnap elviszik őket világot látni, társasutazás – hát mikor volt nekünk ilyen?
- Soha. És látod, hiába adtunk meg nekik mindent, még egy köszönömöt se kapunk vissza! Egyik se fog írni egy levelet se, hogy megy a sorsa. Élik valahol a világukat, mi meg itt öregszünk meg…
- Ne búsulj! Talán valamelyik visszajön, legalább látogatóba.
- Az előző költésből se jött vissza egy se! Mit rontottunk el?
- Talán semmit. Ilyen az élet. De majd a következő kotlásnál jobban figyelünk. Én is megteszek mindent, aztán hátha legalább az egyik gyerek velünk marad…
(Föld)
„Föld a láthatáron!” – haha. Nagyon vicces, mondhatom. Komolyan, szerintem a Napnak már teljesen megfőtt az agya. A Vénusznak állandóan azt duruzsolja, hogy „felforrósítod a vérem”, mintha nem éppen ő forrósítaná fel szegény bolygót. A Marsnál meg arról poénkodik, hogy „milyen kemény vagy”! Meg „ne legyél már olyan rideg” – és ha hiszitek, ha nem, egyszer még engem is megvádolt, hogy én lopom el attól a szegény kis bolygótól a meleget. Hát ki az, aki nem melegíti fel? Ott van hátul a szegény kis Pluto, már szó szerint kisbolygó, és ugyan ki miatt ilyen? Na? Hármat találhatsz. De én nem mondok semmit, mert ő a főnök, ez az ő rendszere. Naprendszer, mondhatom! Kakas a szemétdombján – tudod, hány sokkal nagyobb rendszer van? És akkor arról még nem is beszéltem, hogy mi ez egy galaxishoz képest?! De ne szólj szám, nem fáj fejem, tudom milyen az, amikor kitör… aztán meg küldi a napszelet, hogy elnézést… Persze, elnézzük, fotonok és pofonok, megszoktuk. Hiszen még a legnagyobbak se mernek visszaszólni! Pedig ha tudná, hogy unja már a Jupiter a „meggyűrűztek?”-féle vicceket. „És ki a boldog ara, a Neptunusz?” Ha csak belegondolok, hogy ezeket még évmilliókig kell hallgatnom, hát szétrobbanok az idegtől. Vagy lefagyok, mittudomén? Csak egyszer végre csendben maradna…
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula Facebook: Napi firka, #napifirka )
