Két új napifirka: Juhászbetyár; Vonatok
Két új #napifirka: Juhászbetyár; Vonatok - kép és szöveg, tessék parancsolni:
(Juhászbetyár)
Így kezdődött. Juhász voltam. Épp néztem, elég víz van-e a kútban az itatáshoz, amikor egy turista megkért, hogy töltsem tele a kulacsát. Megtettem, aztán egy hirtelen ötlettel aláírtam a tollammal, mondván, ez már eredeti juhász-víz. Tetszett a dili a többieknek is, ők is kértek, aztán fotózkodtak velem, jattot adtak, örültek. Másnap már figyeltem, mikor jön a busz, odaálltam a gémeskúthoz, hátha megint lesz kapás. Aztán hol volt, hol nem volt, én meg gondoltam egyet, bevásároltam a lidiben ezt-azt, otthonról meg elhoztam az üres palackokat, megtöltöttem a kútról, lematricáztam tikettpapírral, hogy juhász-víz, később már juhászbetyár-víz, oszt hagy vigyék! A következő nyáron már a környék összes gémeskútjánál ott álltunk, egyiknél én, másiknál az asszony a gyerekkel, kis betyársapkában, a harmadiknál a sógor, ment is a bolt, én meg hajtottam, kitaláltam dolgokat. Aztán megbugáztuk, hogy a kisboltokban is ott legyünk, meg csináltunk plakátot, műsort, aztán amikor megtudtam, hogy a lidi az frencsájsz, megbugáztam az üzletvezetővel, hogy tegyék ki a mi cuccainkat is. Volt egy kis szikvízüzem a faluban, onnan hoztuk a buborékost, aztán beszálltam az üzembe, átvettem, terjeszkedni kezdtünk… hát így kezdődött, ebből lett az új ház, aztán a fiaméknak is, meg földek a juhoknak, hát így kezdődött. A többi már történelem.
(Vonatok)
A vonatok filozófusok, ezt mindenki tudja. Van idejük a gondolkodásra, és ki is használják azt. Igaz, a dízelesek inkább a belső erőben hisznek, szívük robbanásában lelik meg önmaguk és a világmindenség középpontját, míg az elektromosok úgy tartják, hogy egy felsőbb hatalom adja nekik az életet és az energiát, de ez csak apró különbség ahhoz képest, amiben egyetértenek: ők a világ legnagyobb és legnagyszerűbb teremtményei, akiknek élete egy meghatározott pályán fut, egészen a beteljesülésig. Legalábbis így volt ez mindaddig, amíg egy elképesztő eretnekség fel nem ütötte a fejét közöttük! Egy mozdony prófétaként hirdetni kezdte, hogy a vonatoknak szabad akaratuk van, mehetnek, amerre akarnak! Tanaival megfertőzte az egész mozdony-nemzetséget, vitaklubok alakultak, s az addigi békés vonatozást ingerült füttyögés és zakatolás zavarta meg. Visszatekintve már értjük, hogy a tragédia elkerülhetetlen volt: a próféta-mozdony egy éjjel eltűnt. Hivatalos közlönyben értesítettek minket arról, hogy a szerencsétlen éjjel engedély nélkül kigurult a remízből, útnak indult – és kisiklott.
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula)
