Két új napifirka: Nézd apu; Fennakadt
Két új napifirka - Gyuszkó rajzol, én szövegelek: Nézd apu; Fennakadt - kép és szöveg, tessék parancsolni:
(Nézd apu)
Nézd apu, vezetek! Olyan vagyok, mint te, és ha felnövök, nekem is ilyen autóm lesz, és szemüvegem, és erős leszek és semmitől se fogok félni! Nézd apu, ezt csináltam, két ágyúja is van, és repülni is tud, és a leggyorsabb és mindenkit legyőz! Nézd apu, kirándulni megyünk, elvinném a távcsövet, meg kellene egy kis zsebpénz is, mert megállunk útközben egy mekiben. Nézd apu, nem kell mindig újra elmondanod, tudom, nagyfiú vagyok, nem kell mindig aggódni, tudok vigyázni magamra. Nézd apu, ez az én életem, ne szólj bele, ezt én jobban tudom. Természetesen, elviszlek apu, ülj be a kocsiba, én vezetek…
(Fennakadt)
Fenn a fán. Ami nem is faág, hanem, egy dámszarvas agancsa. A fává vált szarvas, amin fenn akadt az ufo, ami olyan, mint egy tollas labda. Mert az ufók nagyon tudják álcázni magukat! Azért is nem vesszük észre őket. Csak az a két ufóvadász, aki a kézi radarral már hetek óta a üldözi, keresi, kutatja, nyomában jár, ők ismerték fel. Most lelkesek, de rémültek, „Ha az ufó a dámszarvast fává változtatta, mit tehet velünk, ha rájön, hogy felfedeztük? Talán legjobb lenne, ha tollasütőnek hazudnánk az ufókereső kézi készülékünket és azt mondanák, hogy csak a tollaslabda akadt fenn a fán, aztán gyorsan eltűnnénk, hiszen oda úgyse tudunk felmászni érte…”
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula)
