Napi firka: Szerelem; Na végre, kész
Napi firkák (#napifirka): Szerelem; Na végre, kész - tessék parancsolni:
(Szerelem)
A kisgyermekkor öntudatlan vágyódása
az átölelő kar után
és a kamasz sóvárgása
a megértésre és elfogadásra
és a tomboló hormonok feszülése
és a büszkeség, hogy van valakim
és én is vagyok valakinek valaki
és egyek vagyunk
minden különbözőségünkkel együtt
és szorongás,
a másik elvesztésének félelme
és annak felismerése,
hogy a szívben
mindezzel együtt
mégis ott marad
egy magányos rész
amit nem tudunk odaadni
és amit nem tudnak befogadni
ez a rettenetes zárvány
és sajgó fájdalom
hogy csak akkor válunk
teljesen eggyé
szétválaszthatatlanul
és összkeverhetetlenül
(mint a Szentháromság)
amikor a végtelenben találkozunk.
(Na végre, kész)
1.Na végre, kész, sóhajtott fel a művész, a póknemzetség legmegbecsültebb és leghíresebb tagja. Azt hiszem, ez a főművem, ez megőrzi nevem az utókornak. Még unokáim is ebből a hálóból fognak csemegézni, én pedig békésen üldögélek majd a sarokban, a vezérfonalon, és csak nézem, derűsen szemlélem, ahogy a vacsora berepül, kissé vergődik, ettől csak még szaftosabb, ízesebb lesz, körülöttem pedig népes rokonságom tapsol csáprágóival, én pedig nagylelkű leszek és odaengedem a kedvenc porontyomat, hiszen én már az előző fogással jóllaktam, és örü
2.Na végre, kész, sóhajtotta a sovány kis pókocska. Remélem jó helyre szőttem a hálót, mert az utolsó fonáltartalékaimat használtam fel! Hiába, tél végére lefogyunk, kifogyunk, de ezt is túléltük! Melegszik az idő, éledeznek a bogárkák, s ha erre repülnek, én is újra erőre kapok, megtelnek a szövőmirigyeim, szép leszek és erős, készen arra, hogy egy új póknemzedéket bocsássak a világra, engedjek a szélbe a repülő bölcsőben – még hogy ökörnyál, mondják az ostobák, hát mit ért egy négylábú ökör a nyolclábúak dicső nemzetségéhez -, s mintha már repülne is erre valami, és én örü
3.Na végre, kész vagyok, nyögte az asszony, délre megérkeznek a gyerekek, és még hozzá se álltam a főzéshez, de legalább a szoba ki van takarítva! Én mindenkit szépen fogadok, pláne a sajátomat, hozzák a kicsit is, hadd csúszkáljon a tiszta padlón! Gyorsan leellenőrzök mindent, aztán előveszem a hűtőből a húsokat, kicsit felengednek, addig megpucolom a zöldséget, csak a derekam ne fájna, azt ki kell nyújtóztatni… A fene egye meg, megin egy pókháló! Honnan kerülnek ezek elő, én nem tudom, de az én házamban ugyan nem lesz egy se, az biztos! Adok én nekik a partfissal, aztán örülhetnek!
(Rajz: ifj. Sipos Gyula, szöveg: Sípos (S) Gyula)
