Városmesék 14. - Mi van a hintuskában?
Sípos (S) Gyula: Mi van a hintuskában?
Törökbálint legrejtélyesebb tere minden bizonnyal a vártér. A valamikori törökbálinti várról nevezték el, bár hogy az hol állt, ma már senki nem tudja. Köveiből kétszáz éve házak épültek, csak az emléke élt a helyi hagyományban.
A bronzkecske – nőstény, bárki láthatja -, gombszemeivel figyel és vár a téren, de hogy kire? Talán a gyerekekre, akik meglovagolják és szarvait fényesre markolják… (No de, vethetik közbe az okosok, már az is kérdés, miért kecske? Valóban a szegény ember tehenét tartották az itt élők, vagy a megrendelői képzelet öntette ezt bronzba Hadik Gyula bácsival?)
A legnagyobb talány azonban mégis az, mi van a hintuskás néni hintuskájában.
Jó, jó, mondhatnátok, ezt mindenki tudhatja, aki közelről megnézi: a bronzasszony hátán, a hintuskában, annak is a tetején egy rövid nyelű kapa van keresztbe vetve, alatta pedig nyilván valami termény lehet, esetleg étel, amit kivitt szegény asszony magával az egész napos kapáláshoz.
Én magam is ezt válaszoltam, amikor a kis Jancsi gyerek megkérdezte, mit rejt a hintuska, de ő bizony nem fogadta el a választ.
-Nem arra gondolok, ami látszik, hanem arra, ami nem látszik, ami bent van a hintuskában! – mondta türelmetlenül, s aztán ki is okosított, miért kérdezi ezt. – Tegnap, amikor itt üldögéltem a kecske hátán, észre vettem, hogy a hintuskás néni hintuskáján ott üldögél, egy kicsi, szárnyas lény, valami tündérféle kis angyalka kék ruhában, s azt mondta nekem, ha meg tudom mondani, mi van a hintuskában, teljesíti egy kívánságomat!
-És mit mondtál neki? – kérdeztem.
-Visszakérdeztem, hogy mi lenne benne, de kinevetett, és azt mondta, hogy így nem ér, mondjam meg én, ha tudom.
-És?
-Nem találtam el. Pedig sok mindent mondtam: krumpli, szőlő, kenyér, aztán levegő, vagy üresség, még a bronzot is, mert azt mondtad, abból készült, de semmit se fogadott el. De ma is kimegyek, hátha megint ott lesz, én meg kitalálom, mert nagyon meg akarnám mondani! Azt már tudom, hogy mit kérnék…
-Na, és mit kérnél?
-Azt nem árulhatom el! – mondta, majd nagy komolyan rám nézett: - de úgyis tudni fogod, mert az lesz ám a nagy csoda!
Azóta már eltelt néhány nap. Látom az utca sarkából, hogy Jancsi gyerek iskolából jövet-menet a vártér felé kanyarodik, álldogál egy kicsit a szobroknál, néha mintha beszélne is valakivel, aztán búsan ballag tovább. Úgy látszik, a titkot még nem sikerült megfejtenie…
Mi lehet a hintuskában?
