Baka Györgyi: Teljes önátadásban (Henri Boulad atyának); Most tudom meg (Mária Magdolna éneke)
Baka Györgyi két verse: Teljes önátadásban (Henri Boulad atyának); Most tudom meg (Mária Magdolna éneke) A költővel november 12-én, kedden 18 órakor közös estünk kesz Törökbálinton, a Szeretetláng kápolna és közösségi házban, amire mindenkit szeretettel hívunk! Az est címe: A vágyódás dalai.
Teljes önátadásban
Henri Boulad atyának
repülnek szavai
fölfelé, és befelé
rejtett sötétségünkbe
szétrepesztik a ráció
merev határait
gyermekek sóvárgó
tenger-álma ring
benne és koszos
utcákon kuporgó
hajléktalanok
csendje feszül
Isten az emberi ínség
legmélyebb pontján:
fuldokló szemekben
didergő csont-magányban is
ott virraszt, ott vár
teljes önátadásban
cselekvő szeretetünkre
Ó, a Lélek, a Lélek!
oly lágyan harmatozik
oly tiszta fénnyel tölt el
szikrákat lobbant
vágyunkban rügyet érlel
Újra megtalált gyermeki
lényünk szíve dobban
újjászületni vágyunk
önmagunkat odaadni egészen,
kis és nagy halálon át
megnyílni a belső végtelennek!
Most tudom meg
Mária Magdolna éneke
Tévelygéseim levakarhatatlan
sebeivel kuporgok annak
lábainál, aki maga az út.
Rá sem merek nézni arcára,
vádolom magam tisztasága
előtt, tekintete előtt
leborulok, mindenem odaadva
illatokban fürdetem lábait
egész lényét szívembe ölelem.
Ő közelít hozzám,
s miközben visszahúzódik,
letéphetetlen bilincset rak rám,
mégis megajándékoz
a legfénylőbb szabadsággal,
hogy önként rabul essem.
Meghallja kimondhatatlan
vágyam hangjait, lábainál
fogva tartom, zokogok,
hogy ily későn
kezdtem el szeretni.
Most ébredek csak
képességem tudatára,
most tudom meg, mit jelent
meghalni ebben a pillanatban
s újjászületni általa, érte
kiüresedve és betöltve
mértéktelenül eltékozolva
mindenem, önmagam
teljesen átadva, égve.
„Egy a szükséges” – megtudom
örökre, én, ki vad éhségemben
a sokban vesztem el.
Mindig kerestelek, vártalak,
noha jelen voltál bennem
már születésem előtt is,
elveszíthetetlen.
