Megtalálták az északi-tengeri Atlantiszt
Brit kutatók rábukkantak [1] az Északi-tengerben, Skócia partjainál 7000 éve elsüllyedt sziget, Doggerland egykori fővárosára. Az sziget valaha Nagy-Britannia keleti partjaitól a mai Dániáig és Hollandiáig ért, a zord időjárás ellenére gazdag állat- és növényvilág élt rajta, de civilizáció nyomait csak most fedezték fel, rögtön egy egész városét, amit rögtön északi Atlantiszként kezdtek el emlegetni a sajtóban.
Doggerland a geológiai kutatások szerint a legutóbbi jégkorszak alatt emelkedett ki a tengerből, és többé-kevésbé egybefüggő szárazföldet alkotott a mai Északi tenger déli részén. Időszámításunk előtt 6500-6200 között aztán az emelkedő tengerszint egyszerűen elnyelte a szigetet, a lakóit pedig valószínűleg egy pusztító erejű cunami irtotta ki. Doggerland iránt az érdeklődés a kilencvenes években nőtt meg, amikor több térkép is készült az egykori szigetről a geológusok becslései alapján, és felmerült, hogy a korhoz képest fejlett civilizáció is élhetett rajta. Ennek a népnek egy városát találták most meg.
A város romjait a régészek 12 ezer évesre becsülik, és több tízezer fős lélekszámúra, ami a korabeli Európa legnagyobb települései közé emeli. Vadászó és gyűjtögető életformát folytattak, ennek nyomait, szerszámokat, fegyvereket, használati tárgyakat, csontokat találtak meg most a kutatók. A hétezer év a tenger mélyén elég mostohán bánt a leletek többségével, a kutatást vezető Dr. Richard Bates professzor, a St Andrews egyetem geológusa úgy festette le [2] a munkájukat a CBS amerikai tévének, hogy nem is tűt kerestek a szénakazalban, hanem egy szilánkokra tört tű apró darabjait. Végül nem várt helyről kaptak felbecsülhetetlen értékű segítséget: az Északi-tengeren dolgozó olajcégek osztották meg velük térképészeti adataikat a tengerfenékről.
A régészek szerint a város megtalálásával kezd csak igazán izgalmassá válni a kutatás, most kezdenek neki egy egykori temetőnek gondolt terület feltárásába, és épületek romjainak felderítésébe.
(index)
