- Részletek
- Kategória: Hegyi beszéd
A szelíd és alázatos szívű Jézus, a megtestesült Irgalmasság a Miatyánkban azt imádkoztatja: „és bocsásd meg vétkeinket…” (Mt 6,12). A Fiú nagy vágya, hogy megtörténjen a teljes kiengesztelődés az Atya és minden gyermeke között. A keresztfán így imádkozik: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23, 34).
- Részletek
- Kategória: Hegyi beszéd
Jézus a Hegyi beszédben a Miatyánk-imát egy nagyon erőteljes és azóta is sok magyarázatot kiváltó sorral zárja le: „és ne vígy minket a kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól” (Mt 6, 13). Felvetették, hogy talán nem is jó a fordítás és inkább azt kellene írni, hogy „ne engedj minket a kísértésbe” – Jakab apostol ugyanis nyomatékosan ezt írja: „Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.” (Jak 1, 13)
- Részletek
- Kategória: Hegyi beszéd
Jaj, milyen jó dolog is vallásos emberek között még vallásosabbnak látszani! Mennyire szeretnénk, ha azt gondolnák rólunk, szentéletűek – de legalábbis „rendes emberek” - vagyunk! Ha ránk mosolyog egy kisbaba, vagy csak egy sétáltatott kutya barátságos velünk, már titkolt büszkeséggel nézünk szét: lát, milyen szerethetők vagyunk! És még a kutya is érzi, hogy… Nem volt ez másképp Jézus korában sem. Ő azonban radikális gyógymódot ír fel erre:
- Részletek
- Kategória: Hegyi beszéd
Egy különös alakú, színes kis kavics is kincs lehetett gyerekkorunkban. Gyűjtögethettünk madártollat, színes falevelet, bélyeget, képecskéket – úgy tűnik, szívünkbe van írva, hogy kincskeresők legyünk. Bármilyen életkorban vagyunk is, lesznek dolgok, tárgyak – vagy épp emberek, eszmék -, amelyek kiemelkednek a többi közül és fontossá, kinccsé válnak életünkben.
- Részletek
- Kategória: Hegyi beszéd
Ismerjük a mondást: „a szem a lélek tükre”. A kisbabák is az elsők között tanulják meg, hogy olvassanak édesanyjuk arcából és ebből következtessenek annak hangulatára (valamint így tanulják meg kifejezni a saját érzéseiket is). Közhelyszerűen lehet valaki „szúrós szemű”, lehet a pillantása „vad” vagy épp „érzéki”. Amikor azonban Jézus Krisztus a Hegyi beszédben a böjtölésről és a hamis és igaz kincsekről szóló rész után a szemről kezd beszélni, a szokásosnál sokkal mélyebbre nyúl: