A böjt célja
Jaj, milyen jó dolog is vallásos emberek között még vallásosabbnak látszani! Mennyire szeretnénk, ha azt gondolnák rólunk, szentéletűek – de legalábbis „rendes emberek” - vagyunk! Ha ránk mosolyog egy kisbaba, vagy csak egy sétáltatott kutya barátságos velünk, már titkolt büszkeséggel nézünk szét: lát, milyen szerethetők vagyunk! És még a kutya is érzi, hogy… Nem volt ez másképp Jézus korában sem. Ő azonban radikális gyógymódot ír fel erre:
„Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.” (Mt 6, 16-18)
A böjtölés nem „arculatépítés” vagy „személyi marketing” eszköz, amivel mások értékítéletét és/vagy saját önértékelésemet javíthatom. A böjt nem is egészségügyi program, nem fogyókúra – ámbár lehetnek ilyen jótékony hatásai is. (Ma a világ szereti ilyen érelemben használni a szót. „Léböjtkúráról” beszélnek, ami kétség kívül jobban hangzik, mint a „léfogyókúra”, és még egy kis „spirituális tartalma” is van. Nem „lelki tartalma”, hanem „spirituális”, ami mindent és semmit jelent, sokat ígér, de semmi konkrétumot nem tartalmaz, így aztán jól lehet vele hadoválni össze-vissza.)
A böjt valami egészen más: önmagam megfegyelmezése – Istenért; és kéréseim nyomatékosítása – Istennek. Beszéljünk kicsit mindkettőről.
A böjt önmagam megfegyelmezése – Istenért. Ha tökéletes lelki összeszedettségben élnénk, ha uralnánk érzékeinket, kívánságainkat, akkor semmi szükségünk nem lenne a böjtre. Sajnos azonban ennek inkább az ellenkezője az igaz. Vágyaink, érzékeink, érzelmeink mint megbokrosodott lovak rángatják életünk szekerét hol erre, hol arra, miközben mi még mindig azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy a kezünkben a gyeplő. Pál apostol világosan megfogalmazza ezt a régi és az új emberről szóló tanításában: „Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket. Sötétség borult az értelmükre, az istenes élettől elidegenedtek a bennük levő tudatlanság miatt, amely szívük megátalkodottságának következménye. Érzéketlenné váltak, átadták magukat a fajtalanságnak, és haszonlesésből mindenféle tisztátalan tettet elkövetnek. Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól, ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van: vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére teremtetett, valóban igaz és szent emberként.” (Ef 4, 17-24)
Ez nem könnyű dolog, Pál a rómaiakhoz írt levelében egyenesen keresztre feszülésről beszél: „Hisz tudjuk: a régi embert bennünk azért feszítették meg vele együtt, hogy a bűn teste elpusztuljon, s ne szolgáljunk többé a bűnnek.” (Róm 6, 6) Ez egyben az Istennel való kapcsolatunk elmélyítése is, hisz ilyenkor az óember, a régi ember, a testi ember elvettetik, és az új ember, a lelki ember pedig felvettetik, megerősödik, elmélyül. Ehhez azonban az kell, hogy a böjtölésünk célja Istenre, Isten felé irányuljon.
Egy esetben nem kell böjtölnünk – ha Istennel vagyunk. Amikor Keresztelő János tanítványai megkérdezik: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek? Jézus így felelt nekik: Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” (Mt 9, 14-15)
Ezeken túl, a böjt kéréseim nyomatékosítása Istennek. Tulajdonképp kettős haszon: böjtölésem által Isten hatékonyabban tud munkálkodni bennem és általam, mert kevesebb az akadály bennem, így kérésem is erőteljesebb meghallgatást nyerhet. Amikor a tanítványok sikertelen ördögűzési kísérlete után Jézus Krisztus megszabadítja a megszállott fiút, a tanítványok megkérdezik, ők miért nem tudták kiűzni azt. A Mester válasza: „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” (Mk 9, 29)
Amikor az imádság mellett böjtölök is, akkor jelzem, hogy kérésem fontosabb, mint a saját szükségleteim. Szeretetből böjtölök valakiért és/vagy valamiért, ami kedves előttem (és Isten előtt). Ha csak az emberek tetszéséért böjtölök (fogyókúrázom), akkor az emberek tetszésével elértem célomat, elnyertem jutalmamat. Ha viszont a másik emberért, Isten országának megjelenéséért böjtölök, akkor azt csak Isten tudja megadni – "Atyánk pedig, aki a rejtekben van és aki mindent lát, megfizet majd nekünk.”
Ezért a legtökéletesebb és legbiztosabb út az, amit Jézus javasol: ne is tudják az emberek, hogy te böjtölsz! Így nem fenyeget a veszély, hogy eltékozoljuk a mennyei kincset, és a kísértés, hogy emberek tetszését keressük, legalábbis lecsökken. Belső erőnk megnövekszik, az új ember megerősödik, a Szentlélek pedig szabadabban munkálkodhat bennünk és általunk: Isten dicsőségére és az emberek javára.
Sípos (S) Gyula (szeretetfoldje.hu)
