Amikor a sivatag még zöld volt...
Több mint 9000 évvel ezelőtt, amikor a Szahara még zöld szavanna volt, az emberek lenyűgöző jelenetet véstek a mai Niger-sivatag sziklájába. Az Air-hegységben elrejtett Dabous zsiráf faragványai az afrikai történelem előtti sziklaművészet legrészletesebb példái közé tartoznak. A faragványok két óriási zsiráfot ábrázolnak, amelyek közül az egyiket ember vezeti. Mindegyik figura több mint 5,5 méter hosszú, és gondosan a kőbe vésték, tükrözve ezen állatok fontosságát az akkori emberek számára.
Ma a Szahara egy hatalmas sivatag, de a Dabous faragványai annak az időnek a bizonyítékai, amikor ez egy termékeny táj volt, amely mind az emberek, mind a vadon élő állatok otthona volt.
Niger északi részén az Agadez és az Arlit városai között kb. Félúton, és a Tar Road-tól néhány mérföldnyire nyugatra, amely e két helyet összeköti, egy köves domb fekszik, amelynek tetején egy kivételesen részletes petroglif, két életnagyságú zsiráfot ábrázl. Ez a dabous néven ismert régió számos őskori faragványt ad otthont, amelyek szarvasmarhákat és vadállatokat ábrázolnak, és arra utalnak, hogy Afrika sokkal nedvesebb volt, mint manapság buja növényzet, fák és tavak, amelyek lehetővé tették ezeknek az állatoknak a túlélését. A két zsiráf a leghíresebb a faragványok, a realizmus és az ábrázoláshoz használt technikák miatt.
A zsiráfokat egy szinte lapos, de ferde kőzetre faragták, amely nyolc méter magasságban helyezkedik el, így a földről láthatatlan. Az egyik zsiráf hím, a kisebb pedig nőstény. A hím pontosan 6,35 méter magas, a fülének hegyétől a hátsó lábának végpontjáig mérve. Mindkettőt több technika, például bizonyos területek lekaparása és simítása, a körvonalak mély gravírozásának és az alacsony domborzási faragása két-három centiméter mélyre, mellyel a testminták kombinálásával készítették.
(facebook)
