Szolzsenyicin megtéréséről
"Egy ateista zsidó orvos, Kornfeld került a Szovjetunió gulag-jainak egyikébe. Feltűnt neki, hogy egy idős orosz fogoly mindig derűs és nyugodt, ebben a földi pokolban is. Kíváncsi volt, mi lehet ennek a titka, ezért néha leült az öregember mellé, és hallgatta őt. Az öreg hívő ember volt, innen merítette a derűjét. Sokat beszélt Kornfeldnek Jézus szavairól és tetteiről.
Megtanította neki a Miatyánkot is. Kornfeldet különösen ez a mondat ragadta meg: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Kornfeld ezt a mondatot gyönyörűnek találta. Aztán néhány hét múlva az öregember meghalt. Nem sokkal később késelés fordult elő a foglyokat őrző katonák között. Az egyik katonát nagyon súlyos sebbel hozták Kornfeldhez a tábor kis kórházi barakkjába, hogy mentse meg.
Kornfeld felismerte a katonát: az egyik legkegyetlenebb őrük volt. Végigfutott benne a gondolat, hogy úgy kellene bekötnie ezt a sebet, hogy a katona elvérezzen. Megérdemelné. Aztán hirtelen bele is borzadt ebbe a gondolatba. Orvos létére idáig jutott, hogy egy ember halálát okozná. És ekkor kimondta a Miatyánk szavait:” Bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk…” Megműtötte a katonát, azután bekötözte a sebét, úgyhogy életben maradt.
Kornfeld szívében pedig megszületett a hit. Ettől kezdve néha beszélt is Jézusról a kórházbarakkba került betegeknek, úgy ahogyan visszaemlékezett az öreg elbeszéléseiből. Az egyik este egy nagyon súlyos állapotban levő rabot hoztak be a barakkba. A rab arcáról lesírt a kétségbeesés, a teljes reménytelenség. Kornfeld odaült az ágya mellé, és órákon át mesélt neki Jézusról. A Miatyánkot is sokszor elmondta. Az őröknek azonban feltűnt, hogy Kornfeld a foglyok lelkével is elkezdett törődni, és ez nem tetszett nekik. Aznap éjjel, ahogy ennek a betegnek az ágyától fölkelt, hogy elmenjen lefeküdni, hátulról egy vasdoronggal a fejére sújtottak. Kornfeld azonnal meghalt.
Azonban a hit fénye nem aludt ki mégsem abban a fogolytáborban. Az a beteg, akinek Kornfeld az élete utolsó éjszakáján órákon át beszélt, lassan felépült, és a szívében megszületett a hit. Ez az ember pedig nem más volt, mint a világhírű orosz író, Alexander Szolzsenyicin.'"
(Székely János püspök, facebook)
