- Részletek
- Kategória: Eheti
Annyi minden történik körülöttünk, örömök és bánatok, lehetőségek és lehetetlenségek, feladatok és munkák, elvárások és nyomasztások - úgyhogy csapot-papot otthagyva, pihenjünk egy kicsit. (Még Jézus is elvitte tanítványait pihenni, mert már annyi munkájuk volt, hogy enni se maradt idejük...) Szóval, ahelyett, hogy legújabb okosságaimat írnám bele a gépbe, jöjjön a pihenés és szórakozás: egy szöveg, amit egy jó ismerősöm facebookon megosztott fotójához írtam: Hogyan rendezték el az angyalok a törökbálinti helyzetet?
- Részletek
- Kategória: Eheti
Akik hajlamosak sötéten látni a világot, minden napra kaphatnak valami megerősítést a hírekből: pedofília, járványok, keresztényüldözés, klíma-katasztrófa… Mielőtt azonban beleegyeznénk az öregedő nemzedékek kedvenc szlogenjébe, miszerint „régen minden jobb volt”, váltsunk egy másik, bibliai nézőpontra…
- Részletek
- Kategória: Eheti
Az iskolában, ahol napközizek, évente egyszer felteszi valamelyik kisgyerek a kérdést: „Gyula bácsi, miért van kereszt a nyakában?” Ilyenkor röviden elmondom, hogy keresztény vagyok, hiszek Istenben, a kereszt ennek a jele. Általában ilyenkor egyikük rögtön kijelenti, hogy „nincs is Isten!”. „Én úgy tudom, hogy van.” „És szokott vele beszélgetni?” „Igen.” „Szemtől szembe?” „Szívből szívbe...” – aztán ennyiben maradunk, a napközi nem hittan óra, ott játszani kell és házi feladatot írni…
- Részletek
- Kategória: Eheti
Állítólag a jó vezető látja, hogy mit hoz a jövő, és ennek megfelelően cselekszik – akkor viszont a világ nagy hiányt szenved jó vezetőkben. A várható környezeti katasztrófáról már az 1970-es években komoly tanulmányok jelentek meg, látható volt, mit hoz a jövő, de mit cselekedtünk? Hasonlót mondhatunk egyházunkról is. A problémák évtizedek óta látszanak - söpörjünk csak a saját házunk táján, nézzük meg az elmúlt napok híreit, mit mutat ez rólunk, magyarországi keresztényekről:
- Részletek
- Kategória: Eheti
Nagy örömünkre vasárnap a szolnoki Vártemplomban Máthé György plébános úrral és Galgóczy Erzsébet sok tisztelőjével együtt közösen ünnepelhettünk azt, hogy emléktáblája kikerült a templom külső falára. Később erről talán sikerül egy képes beszámolót feltenni a honlapunkra, addig is néhány szó magyar stigmatizáltjainkról és életük jelentőségéről: