Kiürülő ország
A múlt héten felhívtak az egyik helyi általános iskolából, hogy vállaljam el az egyik délutáni tanulószobát a tanévre, mert nincs rá jelentkező. Elvállaltam, de közben csodálkoztam, hiszen egy ilyen állásra még néhány éve is tízesével jöttek a jelentkezők! A hiány kisebbik oka talán az, hogy a nyelvvizsgához kötött diplomát nem tudja mindenki időben abszolválni és ezért nem tudják őket felvenni. A nagyobb és súlyosabb ok viszont a sok tíezernyi fiatal munkavállaló, aki inkább külföldön keres munkát és sokszor ott is marad. Sokadik vérveszteség a hazánknak…
Az uralkodó körök érzéketlensége, a földosztás elmaradása és a földkérdés rendezetlensége miatt a XX. század elején volt egy nagy kivándorlási hullám. „Kitántorgott kétmillió magyar” – mondja a költő, ami bizonyosan eltúlzott szám, de jól mutatja a trauma súlyosságát. Ezt követte az I. Világháború a milliónyi halottjával – több korosztálynyi fiatal férfi maradt a csatatéren -, majd ezt követte a rettenetes trianoni tragédia. Sajnos, mi sem tanultunk a történelemből. A zsidó törvények, a II. Világháború súlyos emberveszteségei, a holokauszt magyar zsidó és cigány halottjai, majd a háború utáni kitelepítések és kitaszítások tovább fogyasztották nemzetünk életerejét.
Mikorra lassan beköszönthetett volna valamiféle konszolidáció, az abortusz engedélyezésével – és propagálásával – újabb millióktól, több tehetséges, fiatal nemzedéktől fosztottuk meg hazánkat. A népesedési spirál újra meglódult lefelé, szinte fékezhetetlen erővel. A kivándoroltak és meg nem születettek egy kis részét pótolni tudták az elszakított területekről ide költözők – ez azonban a határon túli magyar területek népességcsökkenésével járt és az összképen csak tovább rontott – ez a bevándorlás azonban mára lényegében megszűnt. (Akik pedig máshonnan jönnének, azok kultúrájukban, mentalitásukban, értékrendszerükben nagyon távol állnak tőlünk!)
És itt az új kivándorlási hullám. Két kisebb része a magyar zsidóság és cigányság migrációja. Évente mintegy 200 zsidó vallású magyar fiatal választja a kiköltözést, elsősorban az antiszemita fenyegetettség érzése és megélhetési gondok miatt. (Hazánkban él Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége, élénk kulturális élettel, de ez sem elég visszatartó erő.) Időről időre hírt hallunk roma kiköltözési hullámokról is nyugat-európai és tengeren túli országokba. E kettő azonban csak kis része annak a nagy kivándorlási hullámnak, amit most élünk át. Fiatalok (és kevésbé fiatalok) tömegei indulnak el, hogy tőlünk nyugatabbra keressék megélhetésüket! Komoly figyelmeztetés ez nekünk, hiszen inkább vállalják kint a cselédmunkát, mint az itthoni viszonyokat! És mennek a diplomások, a hazai főiskolákon, a közösség pénzén kitanított, kitanult szakemberek, mennek az orvosok, ápolónők, mérnökök – megy a legaktívabb, a változáshoz elég bátor, de itthon megélni, vállalkozni meg nem tanított, vagy abban már eleve nem bízó, ellehetetlenülő emberek sokasága.
Néhány éve írtam egy cikket, „Gyertek haza!” címmel. (Ma is fent van a honlapunkon, rá lehet keresi jobboldalt alul keresőben.) Félő azonban, hogy a kivándorlók egy része sohasem jön haza! Kint kezdik el felépíteni az életüket. Először csak bébiszitterkedés, esetleg valami tömegmunka a futószalag mellett – de az ügyesebb, tevékenyebb, ötletesebb, vállalkozóbb rész előbb-utóbb feltalálja magát és tovább lép. Közben ismerkedik, barátkozik, talán a többi kinti magyarral, talán a többi nemzet tagjával – aztán szerelmes lesz, családot alapít (ott is kevés a fiatal, örülnek minden értelmes embernek) és már nem is akar haza jönni. Miért is jönne?
Talán ma már olyan címmel kellene cikket írni, hogy „Ne hagyjatok el minket!”. Az óhaj és a sóhaj azonban nagyon kevés, ha nem sikerül olyan körülményeket teremtenünk, ami vonzóvá teszi – vagy ha kell, akkor legalább egy ideig itthon tartja (például amíg az oktatási költségeket le nem dolgozza, aztán hátha beleszokik) a felnövő nemzedékeket.
Nagyon csúnya szó a „humánerőforrás-gazdálkodás”, de van értelme. A gyermekek születésének elősegítése – és az abortusz megállítása – minden lehetséges eszközzel. (Nagymagyar ifjúságunknak tanácsolnám, hogy a fekete ruha és a vonulgatások helyett inkább a babakocsit tolják, azzal hatásosabban védenék a nemzetet!) A vállalkozások indításának megkönnyítése és a vállalkozói kultúra segítése, bérlakások építése… tudnánk folytatni a sort. Mindent meg kell tenni, ami lehetséges, és még azon túl is, hogy ez a kivándorlási hullám megálljon, sőt visszaforduljon. Mert a kiürülő ország nem csak a jövendő nyugdíjunkat veszélyezteti, hanem nemzeti létünket is.
Sípos (S) Gyula (honlap: www.szeretetfolje.hu)
